2014. február 16., vasárnap

13.rész

Leülök a kanapéra és nem törődök előző cselekedetével.
Vagy 10 percig a TV-t nézzük,mikor magamon érzem tekintetét.Próbálok nem rá nézni de végül mégis ránézek.
Gyönyörű szemei csak a enyémbe néznek.Saját pillantásomat sem tudom elvenni,elmerültem a szemeiben.
A szívem kiugrik a helyéről annyira dobog.De nem szabad!
Ha megint történik valami nem tudom majd feldolgozni és akkor megint mehetek el.
De most maradni szeretnék.....
Atyaég  BooMi fordulj már el!
De Ő megtette helyettem,és felállt.
-Én is elmegyek fürödni.-ment a fürdő felé.
Mukkani sem tudtam.
Vártam,hogy végezzen a fürdéssel,addig elmentem a konyhába vízért.
Megláttam,hogy a telefonján megszólalt a az üzenet jelző.
-Hmm....Hát ez?-láttam meg,hogy Kwangmin írt.
Nem szabadott volna de megnéztem.
,,Nem megyek haza,lehetsz a Boomival.
Aztán ügyesen.,,
Eléggé meglepett.Gyorsan lezártam és visszaraktam az asztalra.
Levettem a polcról egy poharat és töltöttem bele vizet.
Vajon mi lehet ez az üzenet?Mit tervez Youngmin?Eléggé félreérthető....
Ahh elkezdett fájni a fejem.
Megnéztem,hogy a szekrényben van-e valami gyógyszer.
-Mit keresel?-halottam meg magam mögül egy hangot.
Nem bírtam megszólalni mert mikor megfordultam  egy derékra csavart törölközős srácot láttam.
-Youngmin öltözz fel!-ejtettem el a poharat,hogy szemem elé tudjam tenni a kezem.
Már is az üzenet jutott az eszembe.Nem az nem lehet!Youngmin nem ilyen!
-Ohh,bocsi.-halottam hangján,hogy nevet,majd elmegy.
Elmegy?
Elvettem szemem elől a kezem,és tényleg elment.
Hirtelen a fejfájásom is elmúlt.
Fogtam egy parfist és összesöpörtem az üvegszilánkokat.Kidobtam a kukába és visszamentem a nappaliba.Betakaróztam és bekapcsotlam a TV-t.
-Miért itt fekszel?-ül le a lábamhoz.
-Eltörtem egy poharat.Ne haragudj.-nem válaszoltam kérdésére.
-Semmi gond-legyintett.-De ha megtudja a barátnőd,hogy itt alszol kinyír.-nevetve áll fel.
Karját a hátam alá csúsztatja, a másikat pedig lábam alá és felemel.
-Yaa-sikítottam el magam.
-Mi a baj?-mosolyog.
-Hova viszel?
-Aludni.-és elindult a szobája  felé.
-De Youngmin....-nyeltem nagyot.
 Nem válaszolt csak bevitt a szobába és lerakott az ágyra.
Betakart és befeküdt mellém.
Háton feküdtem,Ő átkarolta derekam és nyakamba fúrta fejét.
-Ne haragudj...-súgta.-Ne foglalkozz azzal a köcsög KiWoonal.-nyomott egy puszit az arcomra.
Nem válaszoltam csak oldalamra fordultam és hozzábújtam.
Megváltozott minden.A szívem lenyugodott és elaludtam.
~...................................~
Hirtelen riadtam fel rémálmomból.
Felültem lelökve magamról az alvó srácot.
Halkan nyöszörgött és megdörzsölte szemét.
-Minden rendben?-végül ő is felült.
Nem válaszoltam neki csak megöleltem.
Az álmomban mindenkit elvesztettem......Ezt nem akarom.
Youngmin megpuszilta a fejem tetejét.
-Nyugodj meg.-húzott még közelebb magához,így az ölébe kerültem.
-Rosszat álmodtam.-beszéltem halkan.
Mos ő nem válaszolt csak hátradőlt velem az ágyon.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam.
-Nem tudom te,hogy vagy vele de én nem vagyok álmos.-viszonozta mosolyom.
-Én se.....csak szomjas.Kimegyek vízért.-felnyomtam magam de még mielőtt felkeltem volna róla nyomtam agy puszit a szájára.
Mikor észhez kaptam,hogy mit csinálok gyorsan szám elé raktam kezem.
-Bo..bocsi-dünnyögtem.
-Semmi.-pirult el.
Atyaég elpirult és de aranyos.
Nem bírtam felkelni róla csak néztem szemeibe.
Elkezdte simogatni a hátamat majd mikor keze nyakamhoz ért lehúzott magához és lágy csókot nyomott ajkaimra.
Mikor már mélyítette volna el hirtelen elhúzódtam,felálltam és kimentem a konyhába.
-Mi volt ez már megint?-fogtam meg ajkaimat.-Vissza akarok menni.-beszéltem magamba,de lehet egy kicsit hangosan mert meghallotta.
Előttem állt és mosolygott.
Hogy nem láttam,hogy itt áll előttem?
Hülye BooMi......
-Öhm..nem úgy értettem.-öntöttem gy kis vizet.
Amúgy egyáltalán nem voltam szomjas csak kellett egy kis egyedül lét,hogy gondolkozhassak.
-BooMi..ezt meg kéne beszélnünk.-dőlt mellém a pultra.
-Mit?-néztem rá értetlenül,mintha nem érteném.
-Jól tudod miről beszélek.
-Tudom.-néztem a másik irányba.-De nem szeretnék róla beszélni.
-Miért?
-Mert..mert.
-BooMi!-hallotam hangjából,hogy mérges.
-Nem tudom mit érzek irántad......-kiabáltam el magam és már a sírás szélén voltam.-Mit tegyek?Nem akarlak megbántani mert nagyon fontos vagy nekem!De ha most lesz köztünk valami is.....aishh én őszintén elmondtam mindent te jössz.-nem akartam folytatni ennyi is elég volt,hogy elsírjam magam.
-Öhm...én szeretlek.-teljesen egyszerűen kimondta.
És most erre mit válaszoljak?
Nem tudom mit kéne mondanom.......Talán rá kéne vágnom,hogy maradjunk barátok?
Höh..barátok extrákkal?
Nem az nem én lennék.
-Hogy érzel irántam?Úgy dobog a szívet mint anno KiWoon iránt?-hogy hozhatja most őt fel?-Szeretsz úgy mint őt szeretted?
-Youngmin nagyon jól tudod,hogy téged sokkal jobban szeretlek!Akkor is  jobban szerettelek,de KiWoonba szerelmes voltam te is tudod!
-És belém?
NEM TUDOM! Hányszor kell még elmondanom?
De mégis mikor nem volt itt mellettem nagyon hiányzott,mégsem hívtam.
Nem tudom mi ütött belém de elé álltam és megcsókoltam.
-Sajnálom.......-húzódtam el és szemébe néztem.

2014. január 19., vasárnap

12.rész

-KiWoon jött a halál.-sziszegem.
-Cica hiányoztál.-ölel meg mintha semmi nem történt volna és én sem mondtam volna semmit.
-Yaa!-húz el Kwangi.
-Most mi a baj?-néz mérgesen KiWoon.
-Szerinted?-húzom fel szemöldököm.
-Hmm.....nem tudom.-próbál cukin nézni.
Atyaég még mindig elvarázsol.
Nem BoMi nem szabad hagyni a csábításnak!
Megcsalt,hogy is képzelhetném? Ráadásul nem én vagyok az első személy akit megcsalt.
Undorító de még is édes.
Mit csináljak újra elvarázsol!Elvarázsol az ahogy rám néz és az a cuki mosoly.
Valaki segítsen!
Hirtelen csak Youngminre tudok gondolni.
Felé nézek.
Nem tudom,hogy hogy érez irántam.Vagy is érzett......áhh mindegy  már nem tudom.-lehajtom fejem és elmegyek.
Otthagyok mindenkit.Vissza sem nézek.
Nem tudja senki mi bajom,még én sem.
Egyszerűen nincsen kedvem társaságra.
De valaki mégis hiányzik és ez nem KiWoon....
Mikor elhagyom az épületet máris a kikötőhöz megyek.
-Aishh.-dőlök neki egy hordónak.
Mért pont ide jöttem?
Már azt sem értem,hogy én mért így cselekszem....
 Esténként a kikötőnél  mindenféle fura alak mászkál.Nagyon ijesztő.De én mégsem félek addig míg nem jön egyik sem a közelembe.
Hirtelen a sötétben egy alakot látok.Egy férfi alakot aki közeledik felém.
Nem tagadom a szívem majdnem kiesett a helyéről úgy dobogott.
-Hát itt vagy.....minden rendben?-hallom meg az ismerős hangot.
Megrázom a fejem.
-BoMi.....-ölel meg.
 -Soha többé nem akarom látni.-viszonzom ölelését.
-Még mindig szereted?-távolodik el tőlem.
Megrázom a fejem.
-Akkor?-húzza fel szemöldökét.
-Nem tudom.....-halkulok el.
-Ahhh borzasztó vagy.-fogja meg kezem.
-Youngim.-mosolygok rá.
-Igen?-indulunk el.
-Hova megyünk?
-Haza.-mondja egyszerűen.
Egész úton nem beszéltünk semmit csak fogta a kezemet.
Nagyon fura volt.Mindig volt témánk de most......valamit fel kéne hozni.
-Öhm...hallom elköltöztél otthonról.Hogy-hogy nem Kwangminel egy lakásba költöztetek?
-Egy kicsit már el akartunk szakadni egymástól.De azért minden nap találkozunk.-nevet.
-Akko.....-nem bírtam befejezni mert közbe vágott.
-BoMi te nagyon meleg vagy!Tiszta forró a tested.-áll meg és elkezdi fogdosni a vállam.
-Már mért lennék?-fogom meg én is.
-Nem fáj semmid?
-Hát a fejem de tuti az alkohol miatt....
-Úgy találtalak meg,hogy köhögtél.Felismertem a hangod...BoMi nem lehet,hogy megfáztál?Nem is vagy rendesen felöltözve....
-Lehet....de most nincs otthon Anya,hogy ápoljon szóval egyedül kell túlélnem.-erőltetek egy mosolyt.
-Ahh aludj nálam.-mosolyog.
Hogy mit mondott?
 Jó régebben sokat aludtam náluk,de akkor nem kettesben voltunk.Na jó volt olyan is de most már más a helyzet..
-Na?-várja a válaszom.
-Re..rendben.-dadogom.
-Jó válasz.-fogja meg megint a kezem.
Rengeteget változott egy év alatt....
Már hozzám nem is mentünk,máris hozzá.
Felmentünk a liftel.Egész úton nem szóltunk egymáshoz.
Vagy is inkább azért mert nem volt téma.Ez így nagyon ciki volt,de valamiért élveztem.
Fáradt is vagyok nagyon szóval jó volt így.
Megálltunk az ajtójában és a kulcsot próbálta előhalászni a zsebéből.
-Mikor eljöttetek tőlem...akkor hova mentetek Kwanginal?-szakítom meg a csendet.
-Mikor eljöttünk tőletek? Akkor Anyáékhoz.Mondhatni minden ruhánk még ott van csak párat hoztunk el.-mosolyog és kinyitja az ajtót.
-És mi van a csapattal?
-Hát még vannak fellépéseink,de próbálunk inkább a sulira koncentrálni.Most volt egy filmünk is.-meséli.
-Na az jó.-megyünk be.-De Youngmines itt minden.-megyek be a nappaliba.
-Érezd magad otthon.-nevet.
-Megpróbálom.-fordulok hátra.
-Majd adok egy pólót és abban alszol,mert pizsiamát gondolom nem tartasz a táskádban.
-Rendben.-ülök le a kanapéra.-Álmos vagyok-dőlök el rajta.
-Azt akarod,hogy én vetkőztesselek át?-jön oda Youngmin.
-Mivan??-ülök fel hirtelen.
-Jajj ne úgy értsd.-rakja mellkasa elé a kezét.-Hanem ha elalszol.
-Jó megyek öltözni.-felállok,kiveszem a kezéből a pólót és bemegyek a fürdőbe.
Elég hosszú póló,olyan mint egy hálóing.
A  fehérneműt magamon hagyom és úgy megyek ki.
Youngmin a kanapén ül és mikor meglát beharapja alsó ajkát.

2013. december 24., kedd

11.rész

Már 1 év el telt el azóta,hogy kiköltöztem New Yorkba.
Igen úgy volt,hogy nem megyek de azon az estén eldöntöttem.Féltem Szöülban maradni....
~1 évvel ezelőtt~
-Nem szabad.-toltam el magamtól.
-De BoMi......-próbált mondani valamit de nem hagytam neki.
-Nem! Youngmin nem csinálhatod ezt velem! Tudod most mennyire rosszul esett az,hogy KiWoon megcsalt.A szívem törte össze,erre te kihasználod a gyengeségem!-vágtam a fejéhez.
Youngmin köpni-nyelni nem tudott.
-Nincs igazam?-törtem meg a csendet.
-Te nem tudod,hogy én mit érzek!-kiabált ő is.
-Ezt,hogy érted?-húztam fel szemöldököm.
-Kiskorunk óta....kiskorunk óta....kiskorunk óta.......-ismételte.
-Youngmin?
-SZERETLEK!-kiáltotta el magát.
Most én kerültem abba a sokkos állapotba amiben ő az előbb volt.
-Látod ezért nem mondtam el.Nem akartam elrontani a barátságunkat.....és most úgy gondoltam,hogy hátha sikerül kizökkentenelek a KiWoon mániádból és..és talán azt mondod engem szeretsz,de ezek szerint nem.-hajtotta le fejét.
Megráztam fejemet,hogy észhez térjek.
-Szóval is az van amit mondtam...
-Mi?-nézett fel.
-Hogy kihasználtad a pillanatot.Tudtad,hogy  most arra  van szükségem,hogy valaki ápolgassa a lelkemet.Jó igazad van de akkor sem kellett volna megcsókolnod!Ne haragudj de most nem tudom mit érzek.-futottam el.
~1 évvel később~
Végül beszéltem Apával is és arra a döntésre jutottunk,hogy jobb lesz egy kicsit elszakadni az otthoni körtől.
Először úgy volt,hogy csak fél évre költözök ki.De rengeteg barátom lett és nagyon megszerettem a várost.
Most visszautazok egy hétre Szöülba mert nagyon hiányzik Anya és persze az ottani barátaim.
Ezalatt az 1 év alatt,végig csak skypon tartottuk a kapcsolatot.
Nagyon nehéz volt kibírni,de sokat beszéltünk és valahogy sikerült.
A repülő út nagyon hosszú volt.
De így is délelőtt érkeztem meg és Anya ilyenkor dolgozik.
EunMi nem tud vezetni és eleve suliba van. Kwangminnal tartottam még a kapcsolatot de kb; minden hónapba egyszer beszéltünk.Youngminnal.....hát vele semmit.
Mikor megérkeztem senki nem várt a reptéren.Ahogy vártam.Beültem egy taxiba és haza indultam.
Otthon csak sok lufi és egy kis étel fogadott.
Ez is az amire számítottam.
De mikor felmentem a szobámba három jópajtás fogadott.
-Végreeeee!!-kiabálta  Eunmi és Kwangmin.
-Jujj!-öleltem meg őket.
Én egyikőjüknek sem mondtam semmit a csókról.Vajon Youngmin....?
De kérdésemre hamar megkaptam a választ.
Youngmin mintha misem történt volna odajött és megölelt.
-Hiányoztál.....én  nem mondtam semmit.-súgta a fülembe.
-Yaaaa ti mit súgdolóztok?-nevetett EunMi.
Mi gyorsan szétugrottunk.
-Semmit.-vágta rá a Youngmin.
-Hát jó.....-szerintem rájöttek,hogy valami van.
De míg egyikünk sem mond semmit addig nem tudhatják meg.
-Na és milyen volt az út?-húztak az ágyra.
-Hosszú...-mosolyogtam.
 -Azt gondoltuk....
-Estére úgy döntöttünk elviszünk bulizni.-állt fel EunMi.-Szóval nagyon csinosnak kell lenned!
-Igen is!-mosolyodtam el.-Akkor kifelé-húztam fel őket.
-Ők mennek én maradok.Ki kell választanom a ruhád.-tolta ki a srácokat barátnőm.
-Siessetek.Mi hazamegyünk és majd a megbeszélt időben találkozunk.-intettek a srácok és elmentek.
Mi máris elkezdtük a készülődést.
Egy barack színű,pánt nélküli ruhát vettem fel.Mivel EunMinak nem volt nálam ruhája így az én cuccaim  között kutakodott.
Ő az egyik bordó ruhámat vette fel.
Kisminkeltük magunkat,a hajunkat begöndörítettük és készen is voltunk.
Egy kicsit előbb is mint kellett volna.
Lassan elindultunk gyalog a megbeszélt találkához.
Mi előbb ott voltunk mint a srácok.Még várni is kellett rájuk,pedig ez fordítva szokott lenni.
De mikor megérkeztek látszott rajtuk,hogy nagyon készültek.
Mind a kettő nagyon jól nézett ki.
Igaz ikrek de az én szemem folyton Youngminra akadt.Mintha ő jobban nézne ki....
Persze Kwangmin is...de valamiért csak őt néztem.
Áhh...ne gondolj ilyenekre BooMi,inkább érezd jól magad.
Elindultunk befelé.A tömegben elvesztettük barátnőméket,mivel ők loholtak befelé Youngmin és én szépen nyugisan kullogtunk utánuk.
-Na most szerinted merre mehettek?-fordultam hátra ,,barátom,, felé.
-Szerintem máris a táncparketten kötöttek ki.-mosolygott.-Nem megyünk mi is?
-Ahhoz,hogy én jól táncoljak nem ittam eleget.-fogtam meg kezét és a bárpulthoz kezdtem húzni.
Leültünk és rendeltünk.
Elég drága itt minden de csak Youngmin pénztárcájának fájt ez.
Mikor már eleget ittam elkezdtem húzni a táncparkett felé Youngmint.
Rám nagyon hat az alkohol és ez szerintem meg is látszott rajtam.
Kicsit túl jól éreztem magam.
Youngmint magam elé rántottam és testünk mondhatni minden porcikája összeért.
Nem bírtam magammal,érezni akartam a közelségét.....
Nem csak azért mert van bennem alkohol,hanem amúgy is de ez így még rásegít,hogy merészebb legyek.
Vajon Youngmin ugyan úgy érez még most is mint akkor?
Én mint akkor úgyan úgy nem tudom mi van.Reménykedtem benne,hogy majd a távollét segít de nem.
Vagy 10 perce táncoltunk mikor megláttam EunMiéket.
-Nézd ott vannak.-mutattam rájuk.
Odamentünk hozzájuk.
-Már mindenhol kerestünk titeket!-kezdett kiabálni barátnőm de a zenétől olyan volt mintha normális hangnemben beszélne.
-Hm...hol voltatok.-nevetett Kwangmin.
-Hülye.-vágtam oldalba.
-Jól van na.-nevetett.
Ráméztem Youngminre és a szája neki is felfelé húzódott.
Indultunk tovább táncolni.
Már nagyon beleéltem magamat mikor nekimentem valakinek.
-Öhmm....bocsi.-dadogtam az idegennek.
-Se..-fordult meg.-Nicsak nicsak BooMi.-mosolygott kajánul.-Visszajöttél hozzám?
Teljesen lefagytam.
Mért pont vele kell pont most találkoznom?

2013. december 1., vasárnap

10.rész

~Sziasztok! Megint egy monológot kezdek......
Szóval a suli miatt nincs annyi időm írni.Igyekszek csak mindig közbejön valami,hétvégén is.Lassaban fogom hozni a részeket :c De igyekezni fogok :* ~

Reggel az pihe puha ágyikómba keltem. Lebattyogtam a lépcsőn csináltam reggelit beraktam a táskámbaés indultam a suliba.
Egész nap csak EunMi nyakán lógtam.Nem is hagytam neki,hogy Kwangminnel legyen.Biztos mérges rám de most nem akartam egyedül lenni.
Mondhattam volna Youngminnek,hogy legyen velem de tegnap eleget sírtam neki.
A suli gyorsan véget ért.Igazából az égész hét,hogy nem látom KiWoont nincsen semmi ami boldogít.
Vagy is egy dolog van.Hétvégén Apa elvisz kirándulni az egyik hajóján.
Péntek este van.Lementem a konyhába egy kis vízért de meghallottam,,hogy  Anya nagyon telefonál valakivel.
Nem szokásom kihallgatni most sem fogom bevezetni.Nem értettem belőle semmit.Öntöttem vizet és felmentem a szobámba pakolni.
Reggel egy nagyon szép autó várt a ház előtt.Felkaptam a bőröndömet és már futottam is le az emeletről.
Kivágtam az ajtótót és Apa nyakába ugrottam.
-Apaaaaa-kezdtem el sírni hisz már 1 éve nem láttam és nagyon hiányzott.
-Kicsim!-ölelt szorosan magához.-Van egy kis meglepim.-mosolygott.
-Apa nekem már az is elég,hogy itt vagy.....de mi az?-viszonoztam mosolyát.
-Hmmm...Tikok-nyújtotta ki nyelvét.
-Nemááár-hiztiztem.
-Elég lesz!Anyád nem nevelt meg eléggé?-húzta föl szemöldökét.
-Olyan vagyok mint egy katona-húztam ki magamat.
Beültem a kocsiba és elindultunk.
Anyától még tegnap elbúcsúztam mert ma is dolgozott.
Mikor megérkeztünk a hajóra már nagyon happy voltam.
-Kicsim és most jön az ajándék.-fogta meg kezemet Apa.
Elmentünk a hajó orrához.Megvolt terítve egy asztal,leültünk egymással szembe.
-Nézd meg az étlapot.-mutat az említett tárgyra Apa.
Megnézem és csupa olyan dolog volt rajta amit még nem is ettem,sőt nem is hallottam róla.
Belemerültem az étlapba,mikor megszólított valaki.
-Hölgyem választott már?
Felemeltem a fejem,hogy illedelmesen válaszoljak a pincérnek,de eléggé meglepődtem.
-Youngmin?-kerekedtek ki szemeim.
-Meglepi?-emelte fel kezét,hogy megöleljem.
Hezitálás nélkül a nyakába ugrottam.
-Hát te?-távolodtam el egy kicsit tőle,de még kezem mindig vállán volt.
-Én vagyok a meglepetés.-mosolygott.-Anyukád tegnap felhívott,hogy boldagítsalak fel de tegnap nem tudtam átmenni ezért megbeszéltük Apukáddal,hogy hagy jöjjek el.......
-És Apa máris rábólintott.- vágtam közbe.
-Hát igen-nevetett.
-Ilyen gyereknek nem is mondok nemet.-állt fel Apa és átdobta a karját Youngmin vállán.
-Köszönöm-mosolygott.
-Youngmin te vagy az az ember aki boldoggá teszi minden egyes tettével a lányomat.Remélem egyszer egy ilyen fiú lesz az unokám Apja..nem olyan KiWoon gyerek.-ütögette meg Apa a vállát.
Lefagytam..Apa honnan tud KiWoonrol??
-Mi a baj Kicsim?-ijedt meg Apa.
-Hát te honnan tudsz KiWoonrol?-vágtam rá máris a kérdést.
-Tegnap volt egy kis időm elbeszélgetni a barátnőddel mikor kerestelek a suliba de nem találtalak és elmesélte milyen ember.Kicsim  ő nem való neked!
-De Apa!-majd eszembe jutott a tegnapi.-Még mindig nagyon szeretem de megcsalt.-hajtottam le fejemet.
-Látod Kicsim,nem való neked!-mondta határozottan-Na én most megyek egyetek csak.
Leültünk majd jöttek az igazi pincérek és kiszolgáltak minket.
Örültem,hogy itt van Youngmin,mondjuk Apával szerettem volna lenni egy kicsit de így is lehetek vele.
Mikor megettem a hajó széléhez mentem és néztem a vizet.
Youngmin mellém jött  és hirtelen megforgatott tengelyem körül.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam.
-Táncolunk?-fogta meg derekam.
Én kezemet a vállára raktam és zene nélkül táncoltunk.
A szívem hevesebben kezdett el verni.De miért?
Nagyon jó volt a közelsége,de de én KiWoont szeretem,vagy nem?
Már nem voltam biztos magamban sem.
Elengedtem vállát   és nekidőltem a korlátnak.
-Valami baj van?-állt mellém.
-Se-semmi-dadogtam.
Felhúzta szemöldökét és láttam arcán,hogy elgondolkozik.
Pár perc csönd következett.Nem szóltunk egymáshoz és ez nagyon idegesített.
Megfogtam a kezét és bíztatóan ránéztem.
-Nincsen semmi baj.-mosolyogtam.
-De ne ijezgess-ölelt meg.
-Rendben-viszonoztam.
Megint csönd következett de már ez nagyon idegesített ezért elkezdtem csikizni.
Tudni kell,hogy nagyon csikis,így máris elkezdett ugrálni és hisztizni.
-Ne már hagyd abba!!-kiabálta.
-Shh..!Felkelted a halakat-nevettem.
-Ennyi erővel a víz szörnyét nem?-nevetett ő is.
-Lehet azt is.
Ő is elkezdett csikizni és én sem bírom jobban mint ő.Egy véletlen mozdulattal a hajó korlátjának dőltem ami elég alacsony volt és majdnem szaltóztam egyet a vízbe.
Lepergett előttem az élet.Most bele esek a vízbe és kész vége mindennek.
De ott volt a megmentőm.Az az Youngmin.
Gyorsan kapcsolt és megfogott de mikor visszahúzott arcunk vészesen közel volt egymáshoz.
De nem csak az arcunk,az egész testünk.
Szép barna szemeibe néztem.Nem bírtam elvenni a tekintetemet.Csak néztem és néztem mikor arra lettem figyelmes,hogy ajkait az enyémnek nyomja.
Nagyon megszeppentem.Megcsókolt? Most komolyan megcsókolt? Youngmin........ne,ne csináld!
 Soha nem gondoltam volna,hogy Youngmin ilyen közel kerül majd hozzám.
Csak álltam kikerekedett szemekkel.Majd valamiért megbátorodtam és visszacsókoltam.








2013. november 2., szombat

9.rész

~Először is sajnálom,hogy sokára hozom az új rész de nem volt időm írni:C
Sok minden összejött a sulival is és a családommal kapcsolatban is,nem volt időm írni....de most bepótolom:3~


Az első csók,ez a kezdete mindennek.
-Gyönyörű vagy BoMi.-lehelte ajkaimra KiWoon.
-Kö-köszönöm-dadogtam.
Nem hiszem el,tényleg megcsókolt....életem legjobb napja.-gondoltam magamban és ezerrel mosolyogtam.
~2 hét után~
Megint egy randira készülök KiWoonal.Az az este után folyton csak randitzgatunk,el sem lehet minket választani.Igaz néha elég furcsa és vad.A kapcsolatunkról csak EunMi tud. Igaz nem díjazza,hogy KiWoonal járok de nem tehet ellene semmit.Én úgy érzem szeretem.
Készülgettem a randira de valaki csöngetett.Az ajtóhoz rohantam és kinyitottam,de eléggé meglepődtem ki állt előttem.
~EunMi pov~
Örülök,hogy boldog BoMi de akkor sem tetszik,hogy KiWoonal.Jobban tetszene ha végre észhez térne és bevallaná magának az igazat,hogy ő mást szeret.De ő tudja mit csinál....félek,hogy KiWoon bántani fogja.
Pakoltam el a konyhába mert vártam Kwangmint.Kitalálta,hogy csináljunk sütit.
Mikor megérkezett hozott epret amit nagyon szeretek. Végül epres tortát csináltunk ami nagyon finom lett.
Az asztalnál ültünk és eszegettük mikor Kwangmin vett egy nagy levegőt és felállt.
-Valami baj van?-álltam fel én is.
Nem válaszolt csak vett egy poharat és öntött magának vizet.
-Kwangmin?-álltam mögé.
-Nincsen semmi.-erőltetett egy mosolyt.
-Látom-húztam fel szemöldökömet.
-Na jó....véletlen kikotyogtam a bátyámnak,hogy BoMi  és KiWoon járnak és,hogy ma is randiznak.-hajtotta le fejét.
-Ohh azt hittem valami rossz dolog van-mosolyogtam.
-Ez nem rossz?-nézett rám értetlenül.
-Már mér lenne az? Lehet leállítja BoMit,hogy elmenjen a randira.El tudom képzelni te nem?
-De lehet...-mosolygott.
Nekinyomott  a pultnak és vadul kezdte el falni ajkaimat.
-Kwangminhhh-lihegtem.
-Shhh...!-csúszott le keze csípőmön egészen fenekemig.Belemarkolt,aztán előre tévedt keze és nadrágomat akarta lehalászni rólam.A gombokkal bajlódott mikor kigombolta.Felvett az ölébe és felvitt a szobámba.
A szüleim nem voltak itthon,dolgoztak így csak ketten voltunk.
Lerakott az ágyra és pólómat próbálta leszedni rólam.Ami sikerült is de mikor meglátta a toppot elég mérges lett de azt is leszedte rólam.Majd kigombolt nadrágomhoz nyúlt és lehúzta.
 Mikor keze melltartóm kapcsához ért megfogtam.
-Ne Kwangmin!-álltam fel.
-Mi a baj?-állt fel ő is.
-Nem...nem akarom még.-vettem fel egy köntöst.
-De mi a baj?-húzta fel szemöldökét.
-Semmi......-mentem le.-Együnk még sütit.-kiabáltam utána.
-Áhh-jött utánam és leült velem szemben.
~BoMi pov~
Mikor megláttam ki áll az ajtóban a szívem kihagyott egy ütemet.
-Te mit keresel itt?-támadom le máris kérdésemmel.
Megfogja kezemet és elfut velem,nem tudom h hova.
Mikor már egy ideje futottunk megálltam és visszarántottam.
-Hmmmm együnk fagyit-szúrt ki egy fagyizót.
Oda mentünk és kértünk egy kelyhet.
Nagyon finiom volt.Majd utána megint elindultunk.
-Hány óra?-áll meg.
-7 óra..basszus Youngmin lekéstem a randimat.-majd eszembe jutott,hogy ő nem tud róla.-Vagy is semmi.....
-Na pont jó!-mosolyodik el.
-Hogy mi?-nézek rá értetlenül
-Tudtam a randidról-kacsintott.
-És akkor minek hoztál el?
-Mert nem akartam,hogy menj-mondta tejesen egyszerűen.
-De én szeretem és ezt te is tudod!
-Össze fogja törni a szívedet!-fogta meg kezemet.
-Nem nem fogja!-kiabáltam.
-Igen?-emelt fel egy képet.-Akkor ez mi? Tegnap megláttam,hogy egy kávézóba nyalják falják egymás ezzel a lánnyal.
Teljesen lefagytam.Megcsal? Végül is ő KiWoon mit vártam?
-Nem fázol már sötétedik?-nézett engem.
Nem válaszoltam rá csak megöleltem.A könnyem mint a niagara úgy kezdett el folyni.Hogy tehette ezt velem?
Felültünk egy buszra és úgy mentünk haza.
Fejemet Youngmin vállára hajtottam mert már álmos voltam.Talán a sírás kiszívta az erőmet?
Mikor már félkómában voltam éreztem.hogy valaki megpuszilja a fejemet.
Már nem volt erőm felkelni,Elaludtam......




2013. október 13., vasárnap

8.rész

Most már innen New York-ból jelentkezek.
Hát igen,épségben megérkeztem,már 1 hónapja itt vagyok.Tudom úgy volt,hogy először 1 hétre jövök de aztán még maradtam.
Ez az 1 hónap borzalmas volt,nem beszéltem a családommal barátaimmal és honvágyam is van.
Szerencsére most már pakolhatok be és megyek haza.Nem akarok vissza jönni.De mi lesz velem Szöülba? Ott van az az elmebeteg is.....De még is Kiwoon Apja.Ha haza megyek Kiwoonal is találkoznom kell,meg kell köszönnöm,hogy megmentett minket mert gondolom Youngmin nem tette meg.
Youngmin pov~
Már nagyon izgatott vagyok végre újra láthatom BoMit,már nagyon hiányzik.
Kwangmin és EunMi közölte velem,hogy ma randira mennek így csak este tudnak találkozni BoMival és nagyon sajnálják.Hát nekem jó,csak biztos rájuk is számítana.
Az Anyukája meg dolgozik,napközben sehogy sem tudná hazahozni így én megyek el érte egyedül.
Felmentem a buszra és egyenest mentünk a reptérre.Az emberek megbámultak,de még jó hisz idol vagyok.
Leszálltam mikor megérkeztünk és bementem.
Vártam BoMit.Vagy fél óráig állhattam mikor az ajtók kinyíltak és jöttek az emberek.
Sehol nem láttam,nem jött a tömeggel.
Már elkezdtem aggódni,hogy valami történt vele mikor újra kinyíltak az ajtók és két bőrönddel szaladva jött ki egy lány.
-Youngmin!-dobta le bőröndjeit és rohant oda hozzám.
Szorosan magamhoz öleltem.
-Már kezdtem félni,hogy hol vagy!
-Bocsi csak kiesett a bőröndöm kereke.-mosolygott.
-Nem baj legalább itt vagy.-öleltem magamhoz szorosabban.-Hiányoztál.....
-Te is nekem!
-Ch,ch,ch....-hallottam mögöttem.-BoMi mit ölelgeted te ezt a srácot?-rántja el tőlem.-
Youngmin nem félsz,hogy a rajongók azt hiszik barátnőd van?Még kitépik BoMi haját.-mondja flegmán.
-KiWoon?-fagy le BoMi.-Jujj!-és megöleli.-Hiányoztál.
Kiwoon erre egy  mosollyal válaszol.
-Jössz haza?-fogja meg kezét K.
-Nem mert velem jön haza!-rántom vissza BoMit.
-Srácok álljatok már le!-majd Kiwoon felé fordul-Ne haragudj de megbeszéltem Youngminnel,hogy vele megyek haza.-jön oda mellém.
-Akkor este a múltkori kávézónál találkozunk?-mosolyog rá.
-Öhm....hánykor?
-7,neked jó?
-Persze.-KiWoon nyom egy puszit BoMi arcára és elmegy.
-De este Kwangminékkal is megbeszéltük,hogy találkozol nem?
-Az ráér később is,Youngmin KiWoon megbeszélt velem egy randit!Nem utasíthatom vissza!
-A barátaidat viszont igen.......
-Youngmin tudod mennyire fontos nekem KiWoon mért csinálod ezt?-húzom fel szemöldökömet.
-Mert nem KiWoon  az aki 18 éve melletted áll hanem Kwangmin és én!
 -Akkor most Kwangmin mért nincsen itt??
-Mert tudod jól,hogy szerelmes!
-Én is az vagyok,nem hiszem el!Inkább hagyjuk menjünk haza nem akarok veszekedni veled.-és elindultam.
-Segítek.-vette el tőlem bőröndjeimet.
-Köszi..-az út további részébe megváltozott köztünk a hangulat.
Mindent amit láttam elmeséltem ,és szerintem tetszett neki.
Mikor végre otthon voltunk felmentünk a szobámba ahol egy elég nagy meglepetés várt.
-Végre itt vagytok.Már nagyon hiányoztál!-ugrott nyakamba EunMi.
-Gyerekek mi tartott ilyen sokáig??-nevetgélt Kwangmin.
-Hát,hát ti??-hebegtem.
-Bocsi KiWoon eljött és.....
-Ja értem,szóval elhívott randira?-mondja unottan  barátnőm.
-Igen....-ültem le az ágyra.
Mind a hárman mellém ültek.
-Na és mesélj milyen volt?-fordul felém Kwangmin.
-Hát mikor megérkeztem.....-és kezdtem előröl a mondókámat.
Közben Anya is megérkezett és így már 3. meséltem el a történteket.
Kitalálták,hogy majd egyszer együtt is menjünk ki Amerikába.És igazság szerint örültek,hogy nem megyek vissza.KiWoon apját pedig fel akarták jelenteni,de ezt nem tehetem meg KiWoonal.....Rávettem őket,hogy csináltassunk egy DNS tesztet,hogy bebizonyítsuk az Apjának,hogy én nem az ő lánya vagyok.De ahhoz meg kell várni,hogy Apa újra hazajöjjön.
Anya csinált nekünk vacsit.Körül ültünk  az asztalt.
-Anya,bocsi de én ma randira megyek majd ott eszek.-mondtam Anyának.
-Rendben Kicsim.-puszilja meg homlokomat.-És kivel mész?-mosolyog.
-KiWoon ,nem ismered.-nem mondhatom el neki,hogy KiWoon annak a pasinak a fia.
-Jobb is...-mondta flegmán Youngmin.
-Öm..én most mennék készülődni.-álltam fel majd tányéromat a mosogatóba  raktam.
Felmentem és kiválasztottam a ruhámat majd elmentem fürödni.
Mikor kimentem felvettem a ruhámat de a cipzárt nem bírtam felhúzni.Beálltam a tükör elé és úgy szenvedtem vele mikor valaki elvette kezemet és felhúzta a cipzárt.
-Youngmin?-fordultam meg.
-Most komolyan elmész és így kicsíped  magad?-nézett végig rajtam.
-Ha azért jöttél,hogy kötöszködj akkor menj ki inkább.-állok ismét a tükör elé és elkezdem sminkelni magamat.
-Most nem is kötöszködtem!-ült le az ágyra.-Amúgy nagyon csinos vagy.....Nem akarsz egy kicsit hosszabb szoknyát felvenni,hideg van.
-Van alatta harisnya.-fordultam meg mert végeztem a sminkeléssel.
-Ez a srác nem érdemel meg téged ugye tudod?-áll fel.
-Köszönöm-öleltem meg.
-Most mit?-húzta fel szemöldökét.
Válaszul csak megpusziltam arcát.
-Na én megyek szia.-és lementem a lépcsőn.Elköszöntem Anyától és a többiektől és mentem a megbeszélt helyre.
KiWoon már várt.
-Szia-entem oda hozzá.
-Hm....túl szexi vagy.-nevetett.
-Ohh köszönöm.-pirultam el.
Még mindig ugyan olyan.A kinézete rossz fiús  és ugyan olyan vagányul beszél
-Mehetünk?-fogja meg kezemet.
-Igen.-mosolygok majd elindulunk be az étterembe.
Igazság szerint nem történt semmi érdekes csak ettünk és ennyi.Ja igen és KiWoon  rengeteget bókolt,amit szerintem már kicsit túlzásba vitt,de mindig zavarba hozott.
Hazakísért és a ház előtt megölelt.Lecsúszott egyik keze fenekemre a másikkal pedig arcomat fogta meg,és megcsókolt.
Ez volt az első csókunk.......

2013. október 6., vasárnap

7.rész

BoMi pov~
-BoMi! Nem akarom,hogy elmenj.....-ölel magához szorosan Youngmin.
-De én nem bírok itt maradni.-tolom el magamtól.
-Ha el mész nem tudom mi lesz velem.....-fogja meg kezemet.
-Youngmin itt vannak a barátaid,a csapat és a testvéred.Nem fogok én annyira hiányozni.-erőltetek egy apró mosolyt arcomra.
-Ne mondj ilyeneket pabo!-üt vállba.-Nem is tudod mennyire hiányoznál.-folyik le egy könnycsepp az arcán.
-Ne csináld már!-törlöm le a könnycseppet,majd megöleltem.
Elindultunk hazafelé.Anyának mindent elmondtam és a tervemet is,hogy ki megyek Amerikába.Anya csak annyit mondott,hogy ő benne van csak vigyázzak magamra.Következő héten már indulok is egy  elő kurzusra.Igazság szerint nem akarok elmenni de itt sem akarok maradni.
Ma is azt beszéltük meg,hogy a srácoknál alszok,de nem szeretek folyton zavarni náluk.
Mikor megérkeztünk hozzájuk EunMi és Kwangmin a kanapén ült és sírtak.
-Hát veletek meg mi lett?-állunk meg előttük.
-BoMi-ugrik fel barátnőm és ölel meg.-Ti meg hol voltatok?-néz rám könnyes szemekkel.
-A barátnőd közölte velem,hogy elmegy.-dobja le a telefonját idegesen az asztalra Youngmin.
-Tudod mért megyek el!-kiáltok rá.
-Tudom de nem hiszem,hogy nem lehetne ezt megoldani.
-Akkor most álljatok le és mondjatok el mindent!-áll fel Kwangmin.
Mindent elmondtunk nekik az elejétől a végéig.
Le volt fagyva az arcuk és elkezdtek hadoválni össze-vissza mindent,de most per pillanat nem érdekelt.Akár mennyire is fontosak nekem elmegyek.
Leültünk a kanapéra és elkezdtük nézni a TV-t.Kwangmin mellém ült és elő vette a telefonját.Elkezdett pötyögni bele valamit.
~Ha elmész akkor nekem is és EunMinek is nagyon fogsz hiányozni de valakinek jobban és ezt te is tudod.... ~Ezt írta.
Felhúztam a szemöldököm és felálltam.Felmentem az emeletre lefürödni.Majd mikor készen voltam vissza lementem.
Ma EunMi i itt alszik,gondolom Kwangminnel.Én lefeküdtem a kanapéra majd álomra csuktam szemeimet.
Reggel megint könnyes szemekkel keltem.Csináltam reggelit a srácoknak,mivel holnap már indulok is.
Mikor felkeltek a többiek  megették amit csináltam.
Mikor végeztek odamentem Youngminhez és a fülébe súgtam.
-Gyorsan öltözz fel elmegyünk valahova.-majd én is felfutottam a táskámért és felvettem az aznapra berakott ruhámat.
Talán Youngmin fog a legjobban hiányozni......de nem tudom miért.
-Kész vagy?-kérdeztem a lépcsőn lejövő srácot.
-Igen..de hova megyünk?-húzta fel szemöldökét.
-Majd meglátod.-és belekaroltam.
 Kitaláltam,hogy elmegyünk a parkba.Oda gyerekkorunkban is sokat szerettünk járni.
Útközben megálltunk és vettünk üccsit is.
Mikor megérkeztünk leültem egy padra és megpaskoltam a mellettem lévő helyet h Youngmin is üljön le.
-Tudom most nagyon mérges vagy rám...-hajtottam le a fejemet.
-Nem mert megyek veled.-mosolyog rám.
-Hogy mit csinálsz?-nagyon meglepődtem.
-Elmegyek veled Amerikába,valakinek vigyáznia kell rád.-puszilja meg homlokomat.
-Youngmin...........nem jöhetsz velem.
-Mert?
-Mert neked itt az életed,itt a csapatod nem engedhetem,hogy miattam lemondj mindenről.
-De ha itt maradok akkor téged vesztelek el....
-Ne már!-ölelem meg.-Ne csináld ezt! Ha elmegyek is tartani fogjuk a kapcsolatot!
-Megígéred?Nem felejtesz majd el?
-Nem tudnálak elfelejteni!
Még beszélgettünk pár dologról majd hazamentünk.
Összeszedtem a cuccomat és úgy döntöttem mivel Anya ma megint sokáig dolgozik így ismét zavarok   a fiúknál.
Reggel korán keltünk és Anya kivitt minket a reptérre.Elbúcsúztam tőle,majd Kwangitól és EunMitől és Youngmin következett.
Szorosan megöleltem és már patakokban folytak a könnyeim.
-Nagyon fogsz hiányozni.....-súgta fülembe.
-Még csak egy hétre megyek Youngmin.-törölgettem szemeimet.
-Akkor is hiányozni fogsz.-végre mosolygott.-De utána sokkal több időre mész el.....
-De megígértem valamit és az úgy is lesz!-majd eltoltam magamtól és megfogtam a bőröndömet.-Nagyon fogtok hiányozni!-kiáltok nekik vissza és bemegyek a várakozóba.
Megvárom míg kiírják a gépemet,hogy indul és elindulok.Felszállok rá és ablak mellé ülök.
-Pá pá Szöul.....-nézek ki az ablakon.



2013. szeptember 22., vasárnap

6.rész

-Yongmin ébredj fel!-rugdosom lábammal az övét.-Youngmin!
-Mi van már?Alu......MI TÖRTÉNT?-kiáltja el magát mikor meglátja,hogy lábai össze vannak kötve és,hogy nem ott vagyunk ahol tegnap padlóra kerültünk.
-Psszt!Ne kiabálj bárki meghallhatja!-szólok rá.
-De hol vagyunk?-kérdezi most már halkabban.
-Szerintem ez valami hajó.
-Igen fiatalok egy hajón vagytok.-jött be egy pasi.
Nagyon ismerősnek tűnt,mintha....
-Yaa Maga!-kiáltom el magamat.
-Ismered?-néz rám Youngmin.
-Nem ön volt Anya régi férje?
-Milyen jól felismersz,ennek örülök.-nevet a pasi.
-Csak jó az arc  memóriám.És különben is minek kellet leütni majd elhozni ide?-kiabálom megint mikor be jön még valaki  az ajtón.
-BoMi?-néz kikerekedett szemekkel rám KiWoon.
-Na már csak te kellettél ide.-puffog Youngmin.
-Te mit keresel itt?-néztem rá tátott szájjal.
-Apa ő az a lány?
-Hogy mit mondtál??-most már teljesen ki vagyok.
Először kiderül,hogy el akarnak rabolni,majd leütnek és elhoznak egy hajóra,és akibe teljesen bele vagyok zúgva srác apja rabolt el.Szerintem az én életem egyszerűen szuper.
-Apa gyere ki egy kicsit beszélni akarok veled.-fogja meg KiWoon az Apja vállát.
-Mingyárt fiam,csak elmondok nekik pár dolgot.-gugolt le velem szemben.
Én közelebb bújtam  Youngminhez.
-Tudod a te Anyukáddal mi nagyon szerettük egymást,és mikor megismerte Apukádat akkor elhagyott és 9 hónapra rá születtél te.-mutat rám.-szóval akkor lehet te az én gyermekem vagy.Szóval te engem illetsz!Nem mondhatod másnak azt,hogy Apa csak nekem!
-Maga őrült.-nevettem.
-Hát akkor most itt maradsz egy kicsit és elgondolkozol mit mondtál!-áll fel.
Ez a pasi komolyan mondom nem normális.
-Most mit csináljunk?-fordulok Youngmin felé.
-Hát szerintem előbb valahogy ki kéne szedni magunkat ebből a kötésből.-emeli lábát.
-Akkor itt a felmentő sereg!-jön be Kiwoon az ajtón.
-Hát te?-nézünk rá egyszerre.
-Jöttem segíteni.-mosolyog aranyosan.
 -Ohh,de miért?Nem Apukád pártját fogod?
-Akkor sem illik elrabolni ilyen szép lányokat.-simít végig arcomon amibe teljesen beleremegek.
Majd elvágja a köteleket amik össze fogják kezem,lábam.
-Téged is megmentselek vagy a nagy egód megment magától.-néz Youngminre.
-Add ide.-vettem el tőle a kést és elvágtam.-Mehetünk?-nézek Youngminre.
-Semmi köszönöm,jól van.-fogja meg csuklómat Kiwoon és úgy húz magához közelebb.
-Egyedül is sikerült volna.-ránt vissza Youngmin.
-Jó hagyjátok abba!-lépek közbe mielőtt folytatnák.-KiWoon segítesz nekünk kijutni?-nézek az említett személyre.
-Persze,gyere.-fogta meg kezem és elkezdett maga után húzni.Youngmin csak futott utánunk.
Kikerültük a hajón az embereket és szerencsénkre még a hajó egy mólóhoz volt kikötve így sikeresen lejutottunk.
-Siess haza!-nyom egy puszit KiWoon az arcomra és vissza megy.
-De aranyos.-fogom arcom.
-Gyere már.-most Youngmin fogja meg kezemet és futni kezd.
Már egy ideje futhattunk mikor elfáradtam.
-Álljunk meg!-kiáltom utána.
-De hamarosan otthon vagyunk.-áll meg.
-Fáradt vagyok,most már úgysem követhetnek,gyalogoljunk.-indulok el sétálva.
-Hát jó....-jön utánam.
-Figyu Youngmin!-fordulok hátra hozzá.
Kikerekednek szemei mintha érezné,hogy mit akarok mondani.
-Ne nézz már így.-ütök vállába.-Csak azt akartam mondani,hogy gyere mellettem mert idegesít ha mögöttem jössz.
-Már azt hittem mást akarsz mondani.-jön mellém.
-Mit?-húzom fel szemöldököm.
-Hagyjuk.-indul el.-Jössz?
-Öm..igen-lépek mellé.
Pár perc gyaloglás után otthon is voltunk.Megállta a kapunknál és Youngmin felé fordultam.
-Igazából tényleg mást akartam mondani....-hajtom le fejemet.
-Mit?-vágja rá egyszerűen.
Elkezdek szipogni.
-Youngmin én felvételt nyertem Amerikába egy híres iskolába és már egy ideje azt beszéljük Anyával,hogy elmenjek e vagy sem,és ezek után úgy döntöttem,hogy elmegyek.
-Hogy mi?-fagy le Youngmin.
-Én elmegyek.-kezdek bele a sírásba és megölelem.
________________________________________________________
EunMi  pov~
BoMi üzenetére kicsíptem magamat,de fogalmam sem volt mért.Majd csöngettek.
Kinyitottam és Kwangmin állt az ajtóban.
-Hát te?-nézek rá.
-Neked is szia.-nevetett.
-Öm..szia-mosolygok.
-Gyere elviszlek valahova!-fogta meg kezemet és meg sem várta,hogy bezárjam az ajtót.
-Hova?
-Vásárolni.-nézett rám cukin.
Olyan aranyos...De vajon miért hív el ilyen hírtelen csak úgy vásárolni?
Megérkeztünk a plázába és szokás szerint EunMi kisasszony elolvadt a sok ruhától.
-Menjünk be ide is.-hangzott el már vagy 20-jára ez a mondatom.
-Jó.-kullog utánam a táskákkal felpakolt Kwangmin.
-Nem nehezek?-fordulok hátra hozzá.
-Erős vagyok,csak vásárolj.-nevet.
Hát jó....
Már minden boltot bejártunk és mindenhol vettünk valamit.Kwangmin nem engedte,hogy én fizessek mindig ő.Most olyan furcsa  nem kötöszködik,mindenre rábólint és csak mosolyog.
Kimentünk a plázából mert Kwangmin felhívták a srácok,hogy meg kell beszélniük valamit.Oda adtuk nekik a táskákat,és megkértük szépen őket,hogy vigyék haza.És úgy is tettek.
De elmondták,hogy találkoztak BoMiékkal.
-Lassan nekünk is kéne haza menni.-mondom Kwanginak mikor vissza mentünk.
-Haza szeretnél menni?-néz rám.
-Hát ez az,hogy nem de Anya és Apa már biztos várnak.
-Ohh értem.-hajtja le fejét.
Mondom én,hogy fura.
-Elmegyek mosdóba várj meg itt.
Csak bólintott egyet és leült a fotelba.
Mikor jöttem vissza Kwangmin ott volt ahol hagytam.
Már alig voltak a plázában,csak 1-2 ember császkált.
-EunMi mondani szeretnék valamit!-áll meg Kwangmin.
-Mond?-állok vele szembe.
-Én.....én....én sze......-nem fejezte be mondatát csak elfutott le a parkoló felé.
-Kwangmin!-liáltok utána majd leesik,hogy mit akart mondani.
Utána futok és mikor utol érem,mivel nem valami gyors,átkarolom nyakát.
-Kwangmin nekem is mondanom kell valamit!
Kwangi csak kikerekedett szemekkel néz.
-Szeretlek!-és megcsókoltam.
 -EunMi.-vál el ajkamtól.-Féltem,hogy azt mondod nem szeretsz.-fogja meg derekam,majd végre megcsókol.


2013. szeptember 14., szombat

5.rész

Leültek az asztalhoz és várták,hogy csináljak valami reggelit.Örömükre pirítóst csináltam.
Mikor készen voltam vettem elő tányérokat és szépen kidíszítettem.Majd tálaltam az ételt.Leültem én is és elkezdtünk falatozni.
-Finom??-kérdezem tőlük.
-Ühm.-válaszol ennyivel Youngmin.
-Kwangmin?-nézek rá.De ő valahol a képzeletek világában jár.-Kwangmin!-kiáltok rá.
-Hogy? Mi van?-rezzen össze.
-Finom?-mutatok az ételre.
-Öm..igen az.-és  elkezdi gyorsabban enni.
-Meg  fog fájdulni a hasad ha ilyen mohón eszed-szólok rá.
-Skacok figyu kérdezni szeretnék valamit.-teszi le az ételt.
-Na mond!-mosolygunk egyszerre az idősebb ikerrel.
-Hát az van,hogy én be szeretném vallani az érzéseimet EunMi-nek.Szerintetek elmenjek hozzá?
Mind a ketten heves bólogatásba kezdtünk.
-Most reggeli után?
-Tőlem most is indulhatsz!-állok fel.-De azért csípd ki magadat!-mutatok rá mert még mindig pizsiben volt.
-Hát gondoltam.-nevetett.-Köszönöm nagyon finom volt a reggeli.-nyom egy puszit homlokomra.
-Én is köszönöm.-mondja Youngmin és mind a ketten felmennek.
-Szóval én mosogassak-kiáltom utánuk.De nem kapok választ.
Ezért össze szedtem az edényeket és beraktam a mosogatóba.Majd ott hagytam és felmentem.
Mind a kettőt Kwangmin  szobájába találtam.
-Hát ti??-megyek be.
-Segíts!Mit vegyek fel.-pakolja kifelé a ruháit Kwangi.
-Na majd én kiválasztom.-kacsintok majd a szekrényéhez megyek.-Hé Youngmin menj le és mosogass el!-mosolygok felé.
-Mért pont én?-húzza fel szemöldökét.
-Mert Kwangminnek most más dolga van,és mivel én csináltam a reggelit,ezért most a te feleadatod a mosogatás.
-Jó-forgatja meg szemeit,majd kimegy a szobából.
-Na ehhez mit szólsz?-mutatok neki egy párosítást.
-Szerinted ebben jól néznék ki?-jön oda mellém.
-Igen!Na én kimegyek leellenőrzöm a bátyádat addig te vedd fel.-megyek az ajtóhoz.
-BoMi!-szól utánam.
-Igen?-nézek vissza.
-Köszönöm...-majd megfogja a ruhákat és elkezdi levenni a pólóját.
-Szívesen.-majd kimentem.
Lementem a lépcsőn,és a konyhába vettem az irányt.
-Na,hogy haladsz?-állok Youngmin mellé.
-Nem megy ez nekem segíts.-nyavajog.
-Azt ne mond,hogy nem tudsz mosogatni-bököm oldalba.
-De tudok de nem szeretek!-zárja el a csapot majd felém fordul.-Fiú vagyok ez a nők dolga!-mutat rám.
-És az is a fiú dolga ha megkéri egy lány,hogy mosogasson el megteszi.-mutatok én is rá.
-De te nem megkértél hanem parancsoltál......-hajtja el fejét.
-Áhh...akkor most szépen kérlek mosogass el.-nézek cukin.
-Már késő!-engedi meg újra a vizet és elkezd locsolni.-Megérdemled!-nevet.
-Yaa hagyd abba.-viszonzom nevetését.-Ne már Youngmin.-fogom le kezét de nem sikeresen mivel kiszabadul fogásomból és újra elkezd fröcskölni.
-Nem tetszik valami?-áll meg.
-Nem!Most nézz rám csurom víz vagyok! Kérek egy türcsit!-kiabálom neki.
-Minek?Úgy is vizes leszel még!-és újra elkezd fröcskölni.
De most már én is beszálltam a buliba és azt garantálom,hogy ő sem maradt száraz.
Mikor már 10 perce ment a mi kis szórakozásunk,úgy ömlött rólunk a víz mint a Niagarából.
-Elég lesz már.-zárom el a csapot.
-Én nyertem.-mosolyog.
-Ez most nyerésre ment?Mert akkor tuti én!-húztam ki magamat büszkén.
-Álmodj királylány.-ölel meg.-Elmegyünk ma valahova?
-Mi?Minek?-lököm el.
-Hát mivel Kwangmin gondolom egész nap EunMivel lesz......
-Akkor találkozzunk a srácokkal.-vágtam közbe.
-Hát jó felhívom őket.-ment fel a szobájába a mobiljáért.
Én is elővettem az enyémet.Muszáj írnom EunMinek egy üzit.
~Jó reggelt! Gyorsan csípd ki magadat mert meglátogat valaki!Szép legyél ám!És remélem már jobban vagy;))xxx~
Ezt gyorsan bepötyögtem majd elküldtem.Remélem minden rendben lesz és romantikusan végződik nekik a nap.
Remélem én és KiWoon is lassan összejövünk.Most így belegondolva régen láttam.Csak ezért várom holnap a sulit...
-Min gondolkozol ennyire?-jönnek le mind a ketten.
-Ohh semmi.-fejezem be a mosogatást.
-Na mond már!-jön oda Youngmin.-Látod neked jobban megy!-neveti el magát.
-Csak KiWoon gondolkoztam,hogy vajon össze jövünk e,és lehet,hogy most én is hiányzok neki......
-De hogy hiányzol!Az a srác csak kihasznál!-vág közbe Kwangmin.
-Honnan tudod?Nem vagy ott mikor csak kettesben vagyunk.Nagyon szépeket mond nekem!
-És?-húzza fel szemöldökét.-Nem ő az a srác a suliban aki minden lánnyal kikezd?
-De lehet engem tényleg szeret!-veszem át a törölközőt amit Youngmin nyújt át,hogy törülközzek meg.
-Aha......és még rajtad kívül 50 lányt!
-Jó Kwangmin nem akarok veled összeveszni inkább menj EunMihez!-kiáltok rá.
-Megyek is.-majd elindul felvenni a cipőjét és ki megy.
-Igaza van...-ül le a pulthoz Youngmin.
-Miben?-fordulok felé.
-Mindenben! Az a srác nem szeret téged.Látod mit művel a lányokkal!
-És mi van ha én kivétel vagyok?
-Nem téged akart az első adandó alkalommal leteperni?-húzza fel szemöldökét.
-Jó hagyjuk veled sem akarok össze veszni.-rakom a radiátorra a törülközőt.
-Te tudod.....Mehetünk?-áll fel.
-Beszéltél a srácokkal?
-Igen a kávézó előtt találkozunk fél óra múlva.
-Akkor siessünk!-felrohantam és felvettem a mára kirakott ruhámat.Vagy is azt a ruhát amit elhoztam magammal.
Lefutottam az emeletről.Youngmin már várt.
 -Kész vagy?
-Kész,indulás!-és megyek ki az ajtón,hogy be tudja zárni.
Siettünk az étterem felé mert már a srácok vártak.
-Sziasztok!-futok hozzájuk.
-Hali!-köszönnek egyszerre.
-Mehetünk fagyizni?-kérdezi Minwoo.
-Természetesen.-karolok bele és Youngminbe.
Egész úton végig beszélgettünk és hülyültünk.Nagyon szeretek velük lenni mert sosem unatkozok a társoságukban.
De sajnos a napnak vége,már sötétedik és haza kell mennünk.Kwangmin és EunMi még egy üzenetet sem küldött,hogy mi van velük. Kedvesek mondhatom...de lehet már annyira dúl a Love,hogy üzenetet sem tudnak küldeni.
Elbúcsúztunk a srácoktól,és Youngmin kitalálta,hogy rövidítsük le az utat a parkon keresztül.
Már egy ideje mentünk és elfáradtam.
-Mi lenne ha leülnénk egy kicsit egy padra??-állok meg.
-Fáradt vagy?-áll meg ő is.
Bólintok.
-De akkor sose érünk haza,gyere.-és felkapott,majd karjaiban vitt tovább.
-Youngmin nem vagyok nehéz?
-De nagyon!-nevet.
-Utállak.-ütöm meg.
-Nyugi csak vicceltem,nagyon könnyű vagy.
-Akkor jó.....-majd csöndben folytattuk tovább az utat.
Már a park vége felé voltunk.
-Youngmin most már letehetsz.
-Rendben.-és lerakott a földre.De valami igazán meglepő dolog történt.
Hallotam egy nagy puffanás és,hogy Youngmin előttem eldől.
A szívroham jött rám.Legugoltam mellé.
-Youngmin,Youngmin!-kiabáltam.
Majd én is hatalmas fájdalmat éreztem a fejemen és eszméletemet vesztettem.
............................................................................................................
A Nap sugarai belesütöttek a szemebe.Megpróbáltam megdörzsölni őket de a kezeim össze vannak kötve.
-Mi-a?-sikeresen nyitom ki látó eszközeimet,hogy körbe tudja nézni hol is vagyok.




2013. augusztus 22., csütörtök

4.rész

Ledobtam a cuccaim és lefürödtem.Majd befeküdtem az ágyba.
Szerencsére holnap Péntek.Megpróbáltam elaludni de valaki kopogott.
Bejött Anya és leült az ágyam szélére.
-Figyu kicsim,holnap sokáig dolgozok,és nem is leszek itthon másnap sem.Szóval mi lenne ha EunMinél aludnál??-mondta.
-Anya EunMi beteg,nem tudok nála aludni.-mondtam álmosan.
-Akkor.....A srácoknál??Kiskorodban úgy is sokat aludtál náluk.
-Hát nem tudom...felnőttünk már ahhoz,hogy egymásnál aluszkáljunk.-nevettem.
-Kicsim féltelek.
-Anya már máskor is aludtam itthon egyedül,és különben is elég idős vagyok már!-ültem mellé.
-De ez most más.....tudod,áhh semmi.
-Most már mond ha elkezdted.
-Tudod a volt férjem,már nagyon régen elváltunk  mikor Apáddal összejöttem.És ő ,,állítólag,,-mutogat.-még mindig szerelmes belém és azt mondja,hogy te őt illeted.....szóval el akar vinni innen és képes lenne betörni.
-Anya azt mért nem mondtad eddig!-kiabáltam rá.
-Csak pár napja beszéltem vele,és ezt mind a fejemhez vágta.Nem akartam elmondani neked,mert tudtam,hogy félnél.
-Rendben akkor holnap beszélek a srácokkal.-feküdtem vissza.
-Jó éjt.-ment ki Anya.
Nem is válaszoltam.
Mi??Most komoly el akar vinni egy idegen pasi?? És mi az,hogy  őt illetem??Milyen hülye ember mond ilyeneket.Na jó BoMi aludjál ne ezen gondolkozz.
 Lehunytam szemeim.De csak forgolódtam.Nem bírtam elaludni.Csak azon tudtam gondolkodni,hogy bármikor betörhet az ablak és beugrik rajta egy idegen fószer.Vagy tudom is én.Nagyon féltem,egész éjjel nem aludtam semmit.
Reggel tiszta kómásan lementem.Anya már nem volt otthon.Elkészítettem reggelim és mentem a suliba.
Mikor beértem már is két mosolygó arc fogadott.
-Hali Mari-nevettek az ikrek.
-Sziasztok-öleltem meg őket.
Eléggé meglepődtek,hisz nem szoktam csak így ölelgetni őket.
Aztán érzetem,hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon.Ezt Youngmin észre is vette és ellökött magától.
-Mi történt??-mondta aggódó arcal.
-Se-semmi.-törölgettem könnyeim.
-Látjuk,hogy van valami.-bökött oldalba Kwangmin.
-Ma nem aludhatnák nálatok??-néztem rájuk.
-Természetesen de,de  miért nem alszol otthon??-húzta fel szemöldökét Kwangi.
-Mert.....ezt majd elmesélem este.Haza kísértek majd a cuccomért??
-Persze,de most már menjünk elkésünk.-húzott minket Youngmin.
Az délelőtt gyorsan elment.Az órák után már is haza indultunk.Összeszedtem a cuccom és mentünk.Kiderült,hogy a szüleik elutaztak nyaralni.
Bementünk én mondtam a srácoknak,hogy menjenek el fürödni majd én megyek utánuk.
Mikor készen voltam én is elmentem.
De mikor jöttem vissza két srácot láttam az ideiglenes ágyamba aludni.
Na szép,akkor most én hol aludjak??
Felmentem Youngmin szobájába és ott befeküdtem az ágyába.De így sem úgysem bírtam aludni.
Úgy éjfél körül láttam,hogy nyílik az ajtó.És belép rajta a szoba tulajdonosa.
-Hát te??- néz rám.
-Mivel ti rossz helyen aluszkáltok muszáj voltam itt lefeküdni.-ültem fel az ágyon.
-Álmosak voltunk.-nevetett és leült mellém.
-Kwangmin??
-Még alszik.
-Ohh,hát végül is este van.De akkor én átpártolok az öcséd szobájába.-álltam fel.
-BoMi.-fogta meg csuklóm.
-Hm?-néztem vissza rá.
-Nem......nem mondtad el amit reggel megígértél.-hajtotta le fejét.
-Mit ígértem??-húztam fel szemöldököm.
-Hogy ma miért olyan fontos,hogy itt aludj.
-Reménykedtem,hogy elfelejtitek de ezek szerint nem.-ültem vissza.
-Ne haragudj de reggel óta ezen jár az eszem.Mi történhetett amiért nem aludhatsz otthon?-nézett szemeimbe.
-Csak annyi,hogy Anya későn jön haza. -erőltettem mosolyt.
-Aha...én meg az eszem a suliba hagytam.
-Mert??-húztam fel szemöldököm.
-BoMi ne nézz hülyének jó?? Mond el mi történt!
-De ez az igazság!-álltam fel.
-BoMi-mondta mérgesen és felállt velem szembe,majd közeledett felém.
-Youngmin hagyj!-próbáltam eltolni.
-Legjobb barátok vagyunk vagy nem??Mért nem lehet elmondani??
Újra elkezdtem sírni.
-Mert el akarnak rabolni te hülye!-kiabáltam neki.
Hirtelen lefagyott és csak nézett.
-Jól vagy??Nekem kéne ilyen állapotba lenni nem neked.-integettem az orra előtt.
-De de.-ölelt magához szorosan.-Mi az,hogy el akarnak rabolni??Még is ki??
-Anyának a volt férje azt mondja,hogy az ő gyereke lettem volna ezért az övé vagyok.-viszonoztam ölelését.
-Én azt nem hagyom,hogy elvigyen!-ölelt meg szorosabban.
Hirtelen nagyot dobbant a szívem.Youngminnek ez a mondata valamiért lesokkolt.Nem tudtam rá válaszolni.Csak öleltem és öleltem.Majd igen érdekes módon állva elaludtam.Csak összecsuklottam.És éreztem,hogy valaki felvesz és berak az ágyba,majd mellém fekszik és átkarol.
GondolomYoungmin lehetett mivel más nem volt a szobában.
Nem akartam elengedni,jó volt a közelsége.Melegséggel töltött el.
Reggel arra keltem,hogy valaki ott szuszog mellettem.Kinyitottam a szemem és egy édes kis pofival találtam szembe magam.
-Youngmin ébredj!-keltegettem.
-Ébren vagyok.-dörzsölte szemeit.
-Látom-nevettem.
-Éhes vagyok.....főzöl valamit??-nézett rám.
-Öm...te kérted.-és kikeltem az ágyból.
Lementem a konyhába és egy Kwangminnel találtam szembe magam.
-Kényelmes volt Youngmin ágya??-nevetett.
-Mi??-néztem rá kérdőn.
-Tudom ám,hogy  ott aludtál.-kacsintott.
-És??Ezt most nem vágom.-húztam fel szemöldököm.
-Na BoMi valld már be,hogy tetszik a bátyám-nevetett
-Ki tetszik kinek??-jött le az emlegetett személy.
-Aggyál egy tockost az öcsédnek mert össze  vissza beszél.-mutattam Kwangminre.
-Hé!Amikor este bementem összebújva találtalak titeket,ez jelent valamit.-nevetett ismét.
-Elmondhatom??-nézett rám Youngmin.
-Igen.-hajtottam le fejemet.
Youngmin mindent elmondott Kwangminnek.Neki is ugyan az volt a reakciója mint testvérének.
Miután már mind a ketten tudták valahogy megkönnyebbültem.Éreztem,hogy vigyázó szemek vesznek körül.És ennek valahogy örültem.