-BoMi! Nem akarom,hogy elmenj.....-ölel magához szorosan Youngmin.
-De én nem bírok itt maradni.-tolom el magamtól.
-Ha el mész nem tudom mi lesz velem.....-fogja meg kezemet.
-Youngmin itt vannak a barátaid,a csapat és a testvéred.Nem fogok én annyira hiányozni.-erőltetek egy apró mosolyt arcomra.
-Ne mondj ilyeneket pabo!-üt vállba.-Nem is tudod mennyire hiányoznál.-folyik le egy könnycsepp az arcán.
-Ne csináld már!-törlöm le a könnycseppet,majd megöleltem.
Elindultunk hazafelé.Anyának mindent elmondtam és a tervemet is,hogy ki megyek Amerikába.Anya csak annyit mondott,hogy ő benne van csak vigyázzak magamra.Következő héten már indulok is egy elő kurzusra.Igazság szerint nem akarok elmenni de itt sem akarok maradni.
Ma is azt beszéltük meg,hogy a srácoknál alszok,de nem szeretek folyton zavarni náluk.
Mikor megérkeztünk hozzájuk EunMi és Kwangmin a kanapén ült és sírtak.
-Hát veletek meg mi lett?-állunk meg előttük.
-BoMi-ugrik fel barátnőm és ölel meg.-Ti meg hol voltatok?-néz rám könnyes szemekkel.
-A barátnőd közölte velem,hogy elmegy.-dobja le a telefonját idegesen az asztalra Youngmin.
-Tudod mért megyek el!-kiáltok rá.
-Tudom de nem hiszem,hogy nem lehetne ezt megoldani.
-Akkor most álljatok le és mondjatok el mindent!-áll fel Kwangmin.
Mindent elmondtunk nekik az elejétől a végéig.
Le volt fagyva az arcuk és elkezdtek hadoválni össze-vissza mindent,de most per pillanat nem érdekelt.Akár mennyire is fontosak nekem elmegyek.
Leültünk a kanapéra és elkezdtük nézni a TV-t.Kwangmin mellém ült és elő vette a telefonját.Elkezdett pötyögni bele valamit.
~Ha elmész akkor nekem is és EunMinek is nagyon fogsz hiányozni de valakinek jobban és ezt te is tudod.... ~Ezt írta.
Felhúztam a szemöldököm és felálltam.Felmentem az emeletre lefürödni.Majd mikor készen voltam vissza lementem.
Ma EunMi i itt alszik,gondolom Kwangminnel.Én lefeküdtem a kanapéra majd álomra csuktam szemeimet.
Reggel megint könnyes szemekkel keltem.Csináltam reggelit a srácoknak,mivel holnap már indulok is.
Mikor végeztek odamentem Youngminhez és a fülébe súgtam.
-Gyorsan öltözz fel elmegyünk valahova.-majd én is felfutottam a táskámért és felvettem az aznapra berakott ruhámat.
Talán Youngmin fog a legjobban hiányozni......de nem tudom miért.
-Kész vagy?-kérdeztem a lépcsőn lejövő srácot.
-Igen..de hova megyünk?-húzta fel szemöldökét.
-Majd meglátod.-és belekaroltam.
Kitaláltam,hogy elmegyünk a parkba.Oda gyerekkorunkban is sokat szerettünk járni.
Útközben megálltunk és vettünk üccsit is.
Mikor megérkeztünk leültem egy padra és megpaskoltam a mellettem lévő helyet h Youngmin is üljön le.
-Tudom most nagyon mérges vagy rám...-hajtottam le a fejemet.
-Nem mert megyek veled.-mosolyog rám.
-Hogy mit csinálsz?-nagyon meglepődtem.
-Elmegyek veled Amerikába,valakinek vigyáznia kell rád.-puszilja meg homlokomat.
-Youngmin...........nem jöhetsz velem.
-Mert?
-Mert neked itt az életed,itt a csapatod nem engedhetem,hogy miattam lemondj mindenről.
-De ha itt maradok akkor téged vesztelek el....
-Ne már!-ölelem meg.-Ne csináld ezt! Ha elmegyek is tartani fogjuk a kapcsolatot!
-Megígéred?Nem felejtesz majd el?
-Nem tudnálak elfelejteni!
Még beszélgettünk pár dologról majd hazamentünk.
Összeszedtem a cuccomat és úgy döntöttem mivel Anya ma megint sokáig dolgozik így ismét zavarok a fiúknál.
Reggel korán keltünk és Anya kivitt minket a reptérre.Elbúcsúztam tőle,majd Kwangitól és EunMitől és Youngmin következett.
Szorosan megöleltem és már patakokban folytak a könnyeim.
-Nagyon fogsz hiányozni.....-súgta fülembe.
-Még csak egy hétre megyek Youngmin.-törölgettem szemeimet.
-Akkor is hiányozni fogsz.-végre mosolygott.-De utána sokkal több időre mész el.....
-De megígértem valamit és az úgy is lesz!-majd eltoltam magamtól és megfogtam a bőröndömet.-Nagyon fogtok hiányozni!-kiáltok nekik vissza és bemegyek a várakozóba.
Megvárom míg kiírják a gépemet,hogy indul és elindulok.Felszállok rá és ablak mellé ülök.
-Pá pá Szöul.....-nézek ki az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése