2013. augusztus 22., csütörtök

4.rész

Ledobtam a cuccaim és lefürödtem.Majd befeküdtem az ágyba.
Szerencsére holnap Péntek.Megpróbáltam elaludni de valaki kopogott.
Bejött Anya és leült az ágyam szélére.
-Figyu kicsim,holnap sokáig dolgozok,és nem is leszek itthon másnap sem.Szóval mi lenne ha EunMinél aludnál??-mondta.
-Anya EunMi beteg,nem tudok nála aludni.-mondtam álmosan.
-Akkor.....A srácoknál??Kiskorodban úgy is sokat aludtál náluk.
-Hát nem tudom...felnőttünk már ahhoz,hogy egymásnál aluszkáljunk.-nevettem.
-Kicsim féltelek.
-Anya már máskor is aludtam itthon egyedül,és különben is elég idős vagyok már!-ültem mellé.
-De ez most más.....tudod,áhh semmi.
-Most már mond ha elkezdted.
-Tudod a volt férjem,már nagyon régen elváltunk  mikor Apáddal összejöttem.És ő ,,állítólag,,-mutogat.-még mindig szerelmes belém és azt mondja,hogy te őt illeted.....szóval el akar vinni innen és képes lenne betörni.
-Anya azt mért nem mondtad eddig!-kiabáltam rá.
-Csak pár napja beszéltem vele,és ezt mind a fejemhez vágta.Nem akartam elmondani neked,mert tudtam,hogy félnél.
-Rendben akkor holnap beszélek a srácokkal.-feküdtem vissza.
-Jó éjt.-ment ki Anya.
Nem is válaszoltam.
Mi??Most komoly el akar vinni egy idegen pasi?? És mi az,hogy  őt illetem??Milyen hülye ember mond ilyeneket.Na jó BoMi aludjál ne ezen gondolkozz.
 Lehunytam szemeim.De csak forgolódtam.Nem bírtam elaludni.Csak azon tudtam gondolkodni,hogy bármikor betörhet az ablak és beugrik rajta egy idegen fószer.Vagy tudom is én.Nagyon féltem,egész éjjel nem aludtam semmit.
Reggel tiszta kómásan lementem.Anya már nem volt otthon.Elkészítettem reggelim és mentem a suliba.
Mikor beértem már is két mosolygó arc fogadott.
-Hali Mari-nevettek az ikrek.
-Sziasztok-öleltem meg őket.
Eléggé meglepődtek,hisz nem szoktam csak így ölelgetni őket.
Aztán érzetem,hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon.Ezt Youngmin észre is vette és ellökött magától.
-Mi történt??-mondta aggódó arcal.
-Se-semmi.-törölgettem könnyeim.
-Látjuk,hogy van valami.-bökött oldalba Kwangmin.
-Ma nem aludhatnák nálatok??-néztem rájuk.
-Természetesen de,de  miért nem alszol otthon??-húzta fel szemöldökét Kwangi.
-Mert.....ezt majd elmesélem este.Haza kísértek majd a cuccomért??
-Persze,de most már menjünk elkésünk.-húzott minket Youngmin.
Az délelőtt gyorsan elment.Az órák után már is haza indultunk.Összeszedtem a cuccom és mentünk.Kiderült,hogy a szüleik elutaztak nyaralni.
Bementünk én mondtam a srácoknak,hogy menjenek el fürödni majd én megyek utánuk.
Mikor készen voltam én is elmentem.
De mikor jöttem vissza két srácot láttam az ideiglenes ágyamba aludni.
Na szép,akkor most én hol aludjak??
Felmentem Youngmin szobájába és ott befeküdtem az ágyába.De így sem úgysem bírtam aludni.
Úgy éjfél körül láttam,hogy nyílik az ajtó.És belép rajta a szoba tulajdonosa.
-Hát te??- néz rám.
-Mivel ti rossz helyen aluszkáltok muszáj voltam itt lefeküdni.-ültem fel az ágyon.
-Álmosak voltunk.-nevetett és leült mellém.
-Kwangmin??
-Még alszik.
-Ohh,hát végül is este van.De akkor én átpártolok az öcséd szobájába.-álltam fel.
-BoMi.-fogta meg csuklóm.
-Hm?-néztem vissza rá.
-Nem......nem mondtad el amit reggel megígértél.-hajtotta le fejét.
-Mit ígértem??-húztam fel szemöldököm.
-Hogy ma miért olyan fontos,hogy itt aludj.
-Reménykedtem,hogy elfelejtitek de ezek szerint nem.-ültem vissza.
-Ne haragudj de reggel óta ezen jár az eszem.Mi történhetett amiért nem aludhatsz otthon?-nézett szemeimbe.
-Csak annyi,hogy Anya későn jön haza. -erőltettem mosolyt.
-Aha...én meg az eszem a suliba hagytam.
-Mert??-húztam fel szemöldököm.
-BoMi ne nézz hülyének jó?? Mond el mi történt!
-De ez az igazság!-álltam fel.
-BoMi-mondta mérgesen és felállt velem szembe,majd közeledett felém.
-Youngmin hagyj!-próbáltam eltolni.
-Legjobb barátok vagyunk vagy nem??Mért nem lehet elmondani??
Újra elkezdtem sírni.
-Mert el akarnak rabolni te hülye!-kiabáltam neki.
Hirtelen lefagyott és csak nézett.
-Jól vagy??Nekem kéne ilyen állapotba lenni nem neked.-integettem az orra előtt.
-De de.-ölelt magához szorosan.-Mi az,hogy el akarnak rabolni??Még is ki??
-Anyának a volt férje azt mondja,hogy az ő gyereke lettem volna ezért az övé vagyok.-viszonoztam ölelését.
-Én azt nem hagyom,hogy elvigyen!-ölelt meg szorosabban.
Hirtelen nagyot dobbant a szívem.Youngminnek ez a mondata valamiért lesokkolt.Nem tudtam rá válaszolni.Csak öleltem és öleltem.Majd igen érdekes módon állva elaludtam.Csak összecsuklottam.És éreztem,hogy valaki felvesz és berak az ágyba,majd mellém fekszik és átkarol.
GondolomYoungmin lehetett mivel más nem volt a szobában.
Nem akartam elengedni,jó volt a közelsége.Melegséggel töltött el.
Reggel arra keltem,hogy valaki ott szuszog mellettem.Kinyitottam a szemem és egy édes kis pofival találtam szembe magam.
-Youngmin ébredj!-keltegettem.
-Ébren vagyok.-dörzsölte szemeit.
-Látom-nevettem.
-Éhes vagyok.....főzöl valamit??-nézett rám.
-Öm...te kérted.-és kikeltem az ágyból.
Lementem a konyhába és egy Kwangminnel találtam szembe magam.
-Kényelmes volt Youngmin ágya??-nevetett.
-Mi??-néztem rá kérdőn.
-Tudom ám,hogy  ott aludtál.-kacsintott.
-És??Ezt most nem vágom.-húztam fel szemöldököm.
-Na BoMi valld már be,hogy tetszik a bátyám-nevetett
-Ki tetszik kinek??-jött le az emlegetett személy.
-Aggyál egy tockost az öcsédnek mert össze  vissza beszél.-mutattam Kwangminre.
-Hé!Amikor este bementem összebújva találtalak titeket,ez jelent valamit.-nevetett ismét.
-Elmondhatom??-nézett rám Youngmin.
-Igen.-hajtottam le fejemet.
Youngmin mindent elmondott Kwangminnek.Neki is ugyan az volt a reakciója mint testvérének.
Miután már mind a ketten tudták valahogy megkönnyebbültem.Éreztem,hogy vigyázó szemek vesznek körül.És ennek valahogy örültem.

2013. augusztus 14., szerda

3.rész

Bementem az osztályba és össze szedtem a cuccomat.És siettem a kávézóba.
Ma igen hamar végeztem ezért úgy gondoltam,hogy el megyek EunMihez.Haza mentem és átöltöztem.Mikor már készen voltam megnéztem a telefonom,hogy hány óra.De kaptam valakitől egy üzit.Megnyitottam és láttam,hogy Kwangmin küldött valamit.
 ~Sziaaaaaaa kekeke:)))
     Hiányzool, mind a kettőnknek:(( De van egy jó ötletünk! Holnap suli után elmegyünk fagyizni??
Majd válaszolj:))~

Ja igen és egy képet is küldött.

Örülök neki,hogy ilyen barátaim vannak.Ezek a hülyék még munka időben is rám gondolnak.
Elindultam EunMi-ék háza felé addig írtam vissza Kwangi-nak.
~Sziasztook:)) Nekem is nagyon hiányoztok:( és benne vagyok a holnapban!Munka után akkor.~
Elindultam barátnőm háza felé.Mikor orr voltam megnyomtam a csengőt.Az Anyukája nyitott ajtót.
-Jó estét.-hajoltam meg.-EunMihez jöttem.
-Rendben gyere csak be.-mosolygott és jobban kinyitotta a kaput.
Bent levettem a cipőmet és elindultam EunMi szobája felé.Mikor ott voltam bekopogtam és vártam a választ.
-Igen??-kérdezi barátnőm.
-Szia én vagyok az!-kiabáltam vissza.
-Most jönne az a kérdés,hogy ki az az én de tudom,hogy BoMi vagy.Gyere be.-nevetett.
-Ohh látom már jobban vagy.-mondtam mikor megláttam,hogy barátnőm a leptopot nyomja.És mikor megláttam,hogy éppen kinek a képét nézegette.-Há-hát ez???-dadogtam.
-Wá semmi.-csukta le hirtelen a leptopot.
-Dee láttam!Kwangmin volt ott.-fontam össze kezeimet.
-Hát rosszul láttad.-vágta rá.
-EunMi!-mondtam mérgesen.
-Jó!Igen ő volt...és akkor??Nem nézhetek a barátainkról képeket??-húzta fel szemöldökét.
-De nézhetsz,csak azt  furcsálom,hogy mért pont Kwangmint nézted??
-Mert.......csak!Na hagyjál ezzel.-idegeskedett.
-Nem!Most mond el!Látom,hogy olyan lett a fejed mint egy paradicsom.
-Hát tudod az van..........Na BoMi de ha elmondod valakinek lenyakazlak!
-Jó,jó.De mond már!!-türelmetlenkedtem.
-Na szóval........Amikor először találkoztunk az osztályban,már akkor jóban lettünk.
-Aham.....
-És már akkor megvolt Kwagmin és köztem az a villámló kis izé a szemünkben.........Ez azóta az én részemről átváltozott szerelemre.-hajtotta le fejét.
-Mi???Tudtam!-nevettem.
-Tudtad??Azt,hogy???-húzta fel szemöldökét.
-Jaj már Youngmin és én régóta tudjuk,hogy ami köztetek van az nem barátság.-mosolyogtam.
-De hát Kwangminnak én csak a barátja....vagy is ellensége vagy tudom is én mije vagyok.Ő nem szerelmes belém.-mondta szomorúan.
-Hidd el jó színész.-veregettem meg vállát.
-Hát persze.-végre ő is mosolygott.
-Ohh na végre nevetsz!!De ne haragudj nekem mennem kell.Ha gondolod és ha jobban leszel holnap eljössz velünk??
-Öm....nem tudom.Szerintem elégé hülyén nézek ki.És holnap suliba sem megyek.......és és hát nem tudom.Szívesen mennék de mi lenne ha eszem a fagyit és egyszer csak tüsszentek és az egész cucc Kwangminon kötne ki.Fujj!!!-jelentette ki.
-Csak is ez történne.-nevettem.-Na de tényleg mennem kell későre jár már.Puszpápá.-és megöleltem.
-Sziamiaaa-viszonozta ölelésem.
Siettem hazafelé mert már sötét volt.Otthon lefürödtem és behuppantam az ágyba.
Másnap reggel gyorsan felöltöztem és indultam a suliba.Szokás szerint útközben ettem meg a reggelim.
A délelőtt gyorsan eltelt.A suli kapujában vártam a srácokat.Nem kellet sok idő és már ott is voltak.
-Indulhatunk asszony??-karolt belém Kwangmin.
-Nem vagyok az asszonyod-nevettem.
-Hát nem...az én asszonyom vagy.-karolt belém Youngmin is.
-Ne álmodozzatok srácok.-csavarodtam ki belőlük.
-Mé?? jó álom lenne.-nevetett Youngmin.
-Legalább nem aggódnánk h azzal a faszkalap KiWoonal vagy.-kacsintott Kwangi.
-Yaaa! Ne mondj semmit!-szóltam rá.
-Oké,oké csöndbe maradok.-tette fel kezeit.
-Ajánlom is!-nevettem.
-Akkor szóval fagyizzunk.Melyikbe akar menni az ifjú hölgy???-mosolygott Youngmin.
-Hát..most már ifjú hölgy vagyok?? Egyre jobb....-nevettem.-Majd én mutatom az utat.-és jöttek utánam.
-Csavart fagyit együnk jó??-jött mellém Kwangmin.
-Én vaníliát kérek.-mosolygott Youngmin.
-Rendben de ti hívtatok meg.....
-És akkor mi fizetünk.-vágott közbe Youngmin.
-Pontosan!-nevettem.
Mikor oda értünk jó nagy adagot kaptam.És ahogy megbeszéltük a srácok állták.
 Rendes volt tőlük,hogy meghívtak.
-Ez nem igazság!!-hisztizett Youngmin.-Nekem ne maradt vanília!!
-Kérsz??-nyomtam oda neki az én fagyimat.
 -Ahham.-nyalt volna bele de elhúztam.
-Nem kapsz..hahaha.-nevettem.
Aztán végül ez az egész egy kicsit rosszul sült ki mivel elbotlottam és Youngmin rajtam kötött ki.Mind kettő fagylalt az én arcomon volt.Kwangmin meg csak nevetett.
Youngmin egy kicsit feltápászkodott rólam.
-Jól vagy??-nevetett.
-Héé!!Ez nem vicces!-töröltem le szememről a fagyit.
-Hmm...pedig finom.-húzott végig újával a fagyis arcomon és lopott róla egy kis vaníliát.
-Hát ha egy olyan édes lány arcáról nyalod mint én még jó,hogy finom.-most már én is nevettem.
-Ohh te édes??Mióta??-kapcsolódott be Kwangmin.
-Öm.. születésem óta.-álltam fel.
-Na látod megmondta.Nem éri meg vele kötöszködni.-nevetett Youngmin.
-Nem ám....-viszonoztam nevetését.
-Indulhatunk??-kérdezte Kwangi.
-Hova??-húztam fel szemöldököm.
-Az oviba...Bezárunk.-nevetett.
-Ajaj akkor menekülök.-és elkezdtem futni.
Hirtelen halottam,hogy megszólal valaki telefonja.Megfordultam és láttam,hogy Kwangmin nézegeti a sajátját.Szóval sms-e jött. Odalopóztunk sunyin Youngminnal.
-Ki írt??-kérdeztem.
-Se-senki!-pirult el.
-Ahha.Na ki volt??-húzta fel szemöldökét Youngmin.
-Mondom senki!Nem számít...mennem kel sziasztok.-és már  ott sem volt.
-Hát ez??-mutattam utána.
-Hát ez a drága öcsém.-nevetett Youngmin.
-Ajaj.-nevettem.
-De szerintem EunMi írt neki.Ahogy láttam.......
-Ohh tényleg el kell mondanom valamit!-mosolyogtam.
-Mit???-húzta fel szemöldökét.
-Hát tegnap ott voltam EunMinél  és mondott valamit...Ja és ez titok-nevettem.
-Hééé!!Most már mond el!-nézett rám mérgesen.
-Jó jó.De akkor közben kísérj haza.-kezdtem hazafelé rángatni.
-Nem is tudom.-nevetett.-Na jó..de közben mond!
-Jó,de ha elmondod valakinek kinyírlak!-fenyegettem meg.
-Húha...félek.-nevetett.
-Na szóval..bevallotta  EunMi,hogy szerelmes Kwangminbe.
-Végre...-mondta teljesen komolyan.-Akkor én is elmondhatom,hogy Kwangmin is bevallotta pár napja.-mosolygott.
-Mi-a..na ne szórakozz.-ütöttem vállába.
-Én??Én nem szórakozok.Tökre hiteles volt meg minden.Behívott a szobába és elkezdte mondani.Aztán leesett az állam,végül mosolyogtam,és rávágtam,hogy EunMinek is mondja meg de beszari.
-Ohh..akkor össze kel őket hozni.-nevettem.-Na itt vagyunk.Jó éjt.Köszi,hogy haza kisértél.-öleltem meg.
-Neked is szia-viszonozta ölelésem.
-Szia-és bementem a házba.