2013. szeptember 22., vasárnap

6.rész

-Yongmin ébredj fel!-rugdosom lábammal az övét.-Youngmin!
-Mi van már?Alu......MI TÖRTÉNT?-kiáltja el magát mikor meglátja,hogy lábai össze vannak kötve és,hogy nem ott vagyunk ahol tegnap padlóra kerültünk.
-Psszt!Ne kiabálj bárki meghallhatja!-szólok rá.
-De hol vagyunk?-kérdezi most már halkabban.
-Szerintem ez valami hajó.
-Igen fiatalok egy hajón vagytok.-jött be egy pasi.
Nagyon ismerősnek tűnt,mintha....
-Yaa Maga!-kiáltom el magamat.
-Ismered?-néz rám Youngmin.
-Nem ön volt Anya régi férje?
-Milyen jól felismersz,ennek örülök.-nevet a pasi.
-Csak jó az arc  memóriám.És különben is minek kellet leütni majd elhozni ide?-kiabálom megint mikor be jön még valaki  az ajtón.
-BoMi?-néz kikerekedett szemekkel rám KiWoon.
-Na már csak te kellettél ide.-puffog Youngmin.
-Te mit keresel itt?-néztem rá tátott szájjal.
-Apa ő az a lány?
-Hogy mit mondtál??-most már teljesen ki vagyok.
Először kiderül,hogy el akarnak rabolni,majd leütnek és elhoznak egy hajóra,és akibe teljesen bele vagyok zúgva srác apja rabolt el.Szerintem az én életem egyszerűen szuper.
-Apa gyere ki egy kicsit beszélni akarok veled.-fogja meg KiWoon az Apja vállát.
-Mingyárt fiam,csak elmondok nekik pár dolgot.-gugolt le velem szemben.
Én közelebb bújtam  Youngminhez.
-Tudod a te Anyukáddal mi nagyon szerettük egymást,és mikor megismerte Apukádat akkor elhagyott és 9 hónapra rá születtél te.-mutat rám.-szóval akkor lehet te az én gyermekem vagy.Szóval te engem illetsz!Nem mondhatod másnak azt,hogy Apa csak nekem!
-Maga őrült.-nevettem.
-Hát akkor most itt maradsz egy kicsit és elgondolkozol mit mondtál!-áll fel.
Ez a pasi komolyan mondom nem normális.
-Most mit csináljunk?-fordulok Youngmin felé.
-Hát szerintem előbb valahogy ki kéne szedni magunkat ebből a kötésből.-emeli lábát.
-Akkor itt a felmentő sereg!-jön be Kiwoon az ajtón.
-Hát te?-nézünk rá egyszerre.
-Jöttem segíteni.-mosolyog aranyosan.
 -Ohh,de miért?Nem Apukád pártját fogod?
-Akkor sem illik elrabolni ilyen szép lányokat.-simít végig arcomon amibe teljesen beleremegek.
Majd elvágja a köteleket amik össze fogják kezem,lábam.
-Téged is megmentselek vagy a nagy egód megment magától.-néz Youngminre.
-Add ide.-vettem el tőle a kést és elvágtam.-Mehetünk?-nézek Youngminre.
-Semmi köszönöm,jól van.-fogja meg csuklómat Kiwoon és úgy húz magához közelebb.
-Egyedül is sikerült volna.-ránt vissza Youngmin.
-Jó hagyjátok abba!-lépek közbe mielőtt folytatnák.-KiWoon segítesz nekünk kijutni?-nézek az említett személyre.
-Persze,gyere.-fogta meg kezem és elkezdett maga után húzni.Youngmin csak futott utánunk.
Kikerültük a hajón az embereket és szerencsénkre még a hajó egy mólóhoz volt kikötve így sikeresen lejutottunk.
-Siess haza!-nyom egy puszit KiWoon az arcomra és vissza megy.
-De aranyos.-fogom arcom.
-Gyere már.-most Youngmin fogja meg kezemet és futni kezd.
Már egy ideje futhattunk mikor elfáradtam.
-Álljunk meg!-kiáltom utána.
-De hamarosan otthon vagyunk.-áll meg.
-Fáradt vagyok,most már úgysem követhetnek,gyalogoljunk.-indulok el sétálva.
-Hát jó....-jön utánam.
-Figyu Youngmin!-fordulok hátra hozzá.
Kikerekednek szemei mintha érezné,hogy mit akarok mondani.
-Ne nézz már így.-ütök vállába.-Csak azt akartam mondani,hogy gyere mellettem mert idegesít ha mögöttem jössz.
-Már azt hittem mást akarsz mondani.-jön mellém.
-Mit?-húzom fel szemöldököm.
-Hagyjuk.-indul el.-Jössz?
-Öm..igen-lépek mellé.
Pár perc gyaloglás után otthon is voltunk.Megállta a kapunknál és Youngmin felé fordultam.
-Igazából tényleg mást akartam mondani....-hajtom le fejemet.
-Mit?-vágja rá egyszerűen.
Elkezdek szipogni.
-Youngmin én felvételt nyertem Amerikába egy híres iskolába és már egy ideje azt beszéljük Anyával,hogy elmenjek e vagy sem,és ezek után úgy döntöttem,hogy elmegyek.
-Hogy mi?-fagy le Youngmin.
-Én elmegyek.-kezdek bele a sírásba és megölelem.
________________________________________________________
EunMi  pov~
BoMi üzenetére kicsíptem magamat,de fogalmam sem volt mért.Majd csöngettek.
Kinyitottam és Kwangmin állt az ajtóban.
-Hát te?-nézek rá.
-Neked is szia.-nevetett.
-Öm..szia-mosolygok.
-Gyere elviszlek valahova!-fogta meg kezemet és meg sem várta,hogy bezárjam az ajtót.
-Hova?
-Vásárolni.-nézett rám cukin.
Olyan aranyos...De vajon miért hív el ilyen hírtelen csak úgy vásárolni?
Megérkeztünk a plázába és szokás szerint EunMi kisasszony elolvadt a sok ruhától.
-Menjünk be ide is.-hangzott el már vagy 20-jára ez a mondatom.
-Jó.-kullog utánam a táskákkal felpakolt Kwangmin.
-Nem nehezek?-fordulok hátra hozzá.
-Erős vagyok,csak vásárolj.-nevet.
Hát jó....
Már minden boltot bejártunk és mindenhol vettünk valamit.Kwangmin nem engedte,hogy én fizessek mindig ő.Most olyan furcsa  nem kötöszködik,mindenre rábólint és csak mosolyog.
Kimentünk a plázából mert Kwangmin felhívták a srácok,hogy meg kell beszélniük valamit.Oda adtuk nekik a táskákat,és megkértük szépen őket,hogy vigyék haza.És úgy is tettek.
De elmondták,hogy találkoztak BoMiékkal.
-Lassan nekünk is kéne haza menni.-mondom Kwanginak mikor vissza mentünk.
-Haza szeretnél menni?-néz rám.
-Hát ez az,hogy nem de Anya és Apa már biztos várnak.
-Ohh értem.-hajtja le fejét.
Mondom én,hogy fura.
-Elmegyek mosdóba várj meg itt.
Csak bólintott egyet és leült a fotelba.
Mikor jöttem vissza Kwangmin ott volt ahol hagytam.
Már alig voltak a plázában,csak 1-2 ember császkált.
-EunMi mondani szeretnék valamit!-áll meg Kwangmin.
-Mond?-állok vele szembe.
-Én.....én....én sze......-nem fejezte be mondatát csak elfutott le a parkoló felé.
-Kwangmin!-liáltok utána majd leesik,hogy mit akart mondani.
Utána futok és mikor utol érem,mivel nem valami gyors,átkarolom nyakát.
-Kwangmin nekem is mondanom kell valamit!
Kwangi csak kikerekedett szemekkel néz.
-Szeretlek!-és megcsókoltam.
 -EunMi.-vál el ajkamtól.-Féltem,hogy azt mondod nem szeretsz.-fogja meg derekam,majd végre megcsókol.


2013. szeptember 14., szombat

5.rész

Leültek az asztalhoz és várták,hogy csináljak valami reggelit.Örömükre pirítóst csináltam.
Mikor készen voltam vettem elő tányérokat és szépen kidíszítettem.Majd tálaltam az ételt.Leültem én is és elkezdtünk falatozni.
-Finom??-kérdezem tőlük.
-Ühm.-válaszol ennyivel Youngmin.
-Kwangmin?-nézek rá.De ő valahol a képzeletek világában jár.-Kwangmin!-kiáltok rá.
-Hogy? Mi van?-rezzen össze.
-Finom?-mutatok az ételre.
-Öm..igen az.-és  elkezdi gyorsabban enni.
-Meg  fog fájdulni a hasad ha ilyen mohón eszed-szólok rá.
-Skacok figyu kérdezni szeretnék valamit.-teszi le az ételt.
-Na mond!-mosolygunk egyszerre az idősebb ikerrel.
-Hát az van,hogy én be szeretném vallani az érzéseimet EunMi-nek.Szerintetek elmenjek hozzá?
Mind a ketten heves bólogatásba kezdtünk.
-Most reggeli után?
-Tőlem most is indulhatsz!-állok fel.-De azért csípd ki magadat!-mutatok rá mert még mindig pizsiben volt.
-Hát gondoltam.-nevetett.-Köszönöm nagyon finom volt a reggeli.-nyom egy puszit homlokomra.
-Én is köszönöm.-mondja Youngmin és mind a ketten felmennek.
-Szóval én mosogassak-kiáltom utánuk.De nem kapok választ.
Ezért össze szedtem az edényeket és beraktam a mosogatóba.Majd ott hagytam és felmentem.
Mind a kettőt Kwangmin  szobájába találtam.
-Hát ti??-megyek be.
-Segíts!Mit vegyek fel.-pakolja kifelé a ruháit Kwangi.
-Na majd én kiválasztom.-kacsintok majd a szekrényéhez megyek.-Hé Youngmin menj le és mosogass el!-mosolygok felé.
-Mért pont én?-húzza fel szemöldökét.
-Mert Kwangminnek most más dolga van,és mivel én csináltam a reggelit,ezért most a te feleadatod a mosogatás.
-Jó-forgatja meg szemeit,majd kimegy a szobából.
-Na ehhez mit szólsz?-mutatok neki egy párosítást.
-Szerinted ebben jól néznék ki?-jön oda mellém.
-Igen!Na én kimegyek leellenőrzöm a bátyádat addig te vedd fel.-megyek az ajtóhoz.
-BoMi!-szól utánam.
-Igen?-nézek vissza.
-Köszönöm...-majd megfogja a ruhákat és elkezdi levenni a pólóját.
-Szívesen.-majd kimentem.
Lementem a lépcsőn,és a konyhába vettem az irányt.
-Na,hogy haladsz?-állok Youngmin mellé.
-Nem megy ez nekem segíts.-nyavajog.
-Azt ne mond,hogy nem tudsz mosogatni-bököm oldalba.
-De tudok de nem szeretek!-zárja el a csapot majd felém fordul.-Fiú vagyok ez a nők dolga!-mutat rám.
-És az is a fiú dolga ha megkéri egy lány,hogy mosogasson el megteszi.-mutatok én is rá.
-De te nem megkértél hanem parancsoltál......-hajtja el fejét.
-Áhh...akkor most szépen kérlek mosogass el.-nézek cukin.
-Már késő!-engedi meg újra a vizet és elkezd locsolni.-Megérdemled!-nevet.
-Yaa hagyd abba.-viszonzom nevetését.-Ne már Youngmin.-fogom le kezét de nem sikeresen mivel kiszabadul fogásomból és újra elkezd fröcskölni.
-Nem tetszik valami?-áll meg.
-Nem!Most nézz rám csurom víz vagyok! Kérek egy türcsit!-kiabálom neki.
-Minek?Úgy is vizes leszel még!-és újra elkezd fröcskölni.
De most már én is beszálltam a buliba és azt garantálom,hogy ő sem maradt száraz.
Mikor már 10 perce ment a mi kis szórakozásunk,úgy ömlött rólunk a víz mint a Niagarából.
-Elég lesz már.-zárom el a csapot.
-Én nyertem.-mosolyog.
-Ez most nyerésre ment?Mert akkor tuti én!-húztam ki magamat büszkén.
-Álmodj királylány.-ölel meg.-Elmegyünk ma valahova?
-Mi?Minek?-lököm el.
-Hát mivel Kwangmin gondolom egész nap EunMivel lesz......
-Akkor találkozzunk a srácokkal.-vágtam közbe.
-Hát jó felhívom őket.-ment fel a szobájába a mobiljáért.
Én is elővettem az enyémet.Muszáj írnom EunMinek egy üzit.
~Jó reggelt! Gyorsan csípd ki magadat mert meglátogat valaki!Szép legyél ám!És remélem már jobban vagy;))xxx~
Ezt gyorsan bepötyögtem majd elküldtem.Remélem minden rendben lesz és romantikusan végződik nekik a nap.
Remélem én és KiWoon is lassan összejövünk.Most így belegondolva régen láttam.Csak ezért várom holnap a sulit...
-Min gondolkozol ennyire?-jönnek le mind a ketten.
-Ohh semmi.-fejezem be a mosogatást.
-Na mond már!-jön oda Youngmin.-Látod neked jobban megy!-neveti el magát.
-Csak KiWoon gondolkoztam,hogy vajon össze jövünk e,és lehet,hogy most én is hiányzok neki......
-De hogy hiányzol!Az a srác csak kihasznál!-vág közbe Kwangmin.
-Honnan tudod?Nem vagy ott mikor csak kettesben vagyunk.Nagyon szépeket mond nekem!
-És?-húzza fel szemöldökét.-Nem ő az a srác a suliban aki minden lánnyal kikezd?
-De lehet engem tényleg szeret!-veszem át a törölközőt amit Youngmin nyújt át,hogy törülközzek meg.
-Aha......és még rajtad kívül 50 lányt!
-Jó Kwangmin nem akarok veled összeveszni inkább menj EunMihez!-kiáltok rá.
-Megyek is.-majd elindul felvenni a cipőjét és ki megy.
-Igaza van...-ül le a pulthoz Youngmin.
-Miben?-fordulok felé.
-Mindenben! Az a srác nem szeret téged.Látod mit művel a lányokkal!
-És mi van ha én kivétel vagyok?
-Nem téged akart az első adandó alkalommal leteperni?-húzza fel szemöldökét.
-Jó hagyjuk veled sem akarok össze veszni.-rakom a radiátorra a törülközőt.
-Te tudod.....Mehetünk?-áll fel.
-Beszéltél a srácokkal?
-Igen a kávézó előtt találkozunk fél óra múlva.
-Akkor siessünk!-felrohantam és felvettem a mára kirakott ruhámat.Vagy is azt a ruhát amit elhoztam magammal.
Lefutottam az emeletről.Youngmin már várt.
 -Kész vagy?
-Kész,indulás!-és megyek ki az ajtón,hogy be tudja zárni.
Siettünk az étterem felé mert már a srácok vártak.
-Sziasztok!-futok hozzájuk.
-Hali!-köszönnek egyszerre.
-Mehetünk fagyizni?-kérdezi Minwoo.
-Természetesen.-karolok bele és Youngminbe.
Egész úton végig beszélgettünk és hülyültünk.Nagyon szeretek velük lenni mert sosem unatkozok a társoságukban.
De sajnos a napnak vége,már sötétedik és haza kell mennünk.Kwangmin és EunMi még egy üzenetet sem küldött,hogy mi van velük. Kedvesek mondhatom...de lehet már annyira dúl a Love,hogy üzenetet sem tudnak küldeni.
Elbúcsúztunk a srácoktól,és Youngmin kitalálta,hogy rövidítsük le az utat a parkon keresztül.
Már egy ideje mentünk és elfáradtam.
-Mi lenne ha leülnénk egy kicsit egy padra??-állok meg.
-Fáradt vagy?-áll meg ő is.
Bólintok.
-De akkor sose érünk haza,gyere.-és felkapott,majd karjaiban vitt tovább.
-Youngmin nem vagyok nehéz?
-De nagyon!-nevet.
-Utállak.-ütöm meg.
-Nyugi csak vicceltem,nagyon könnyű vagy.
-Akkor jó.....-majd csöndben folytattuk tovább az utat.
Már a park vége felé voltunk.
-Youngmin most már letehetsz.
-Rendben.-és lerakott a földre.De valami igazán meglepő dolog történt.
Hallotam egy nagy puffanás és,hogy Youngmin előttem eldől.
A szívroham jött rám.Legugoltam mellé.
-Youngmin,Youngmin!-kiabáltam.
Majd én is hatalmas fájdalmat éreztem a fejemen és eszméletemet vesztettem.
............................................................................................................
A Nap sugarai belesütöttek a szemebe.Megpróbáltam megdörzsölni őket de a kezeim össze vannak kötve.
-Mi-a?-sikeresen nyitom ki látó eszközeimet,hogy körbe tudja nézni hol is vagyok.