2013. október 13., vasárnap

8.rész

Most már innen New York-ból jelentkezek.
Hát igen,épségben megérkeztem,már 1 hónapja itt vagyok.Tudom úgy volt,hogy először 1 hétre jövök de aztán még maradtam.
Ez az 1 hónap borzalmas volt,nem beszéltem a családommal barátaimmal és honvágyam is van.
Szerencsére most már pakolhatok be és megyek haza.Nem akarok vissza jönni.De mi lesz velem Szöülba? Ott van az az elmebeteg is.....De még is Kiwoon Apja.Ha haza megyek Kiwoonal is találkoznom kell,meg kell köszönnöm,hogy megmentett minket mert gondolom Youngmin nem tette meg.
Youngmin pov~
Már nagyon izgatott vagyok végre újra láthatom BoMit,már nagyon hiányzik.
Kwangmin és EunMi közölte velem,hogy ma randira mennek így csak este tudnak találkozni BoMival és nagyon sajnálják.Hát nekem jó,csak biztos rájuk is számítana.
Az Anyukája meg dolgozik,napközben sehogy sem tudná hazahozni így én megyek el érte egyedül.
Felmentem a buszra és egyenest mentünk a reptérre.Az emberek megbámultak,de még jó hisz idol vagyok.
Leszálltam mikor megérkeztünk és bementem.
Vártam BoMit.Vagy fél óráig állhattam mikor az ajtók kinyíltak és jöttek az emberek.
Sehol nem láttam,nem jött a tömeggel.
Már elkezdtem aggódni,hogy valami történt vele mikor újra kinyíltak az ajtók és két bőrönddel szaladva jött ki egy lány.
-Youngmin!-dobta le bőröndjeit és rohant oda hozzám.
Szorosan magamhoz öleltem.
-Már kezdtem félni,hogy hol vagy!
-Bocsi csak kiesett a bőröndöm kereke.-mosolygott.
-Nem baj legalább itt vagy.-öleltem magamhoz szorosabban.-Hiányoztál.....
-Te is nekem!
-Ch,ch,ch....-hallottam mögöttem.-BoMi mit ölelgeted te ezt a srácot?-rántja el tőlem.-
Youngmin nem félsz,hogy a rajongók azt hiszik barátnőd van?Még kitépik BoMi haját.-mondja flegmán.
-KiWoon?-fagy le BoMi.-Jujj!-és megöleli.-Hiányoztál.
Kiwoon erre egy  mosollyal válaszol.
-Jössz haza?-fogja meg kezét K.
-Nem mert velem jön haza!-rántom vissza BoMit.
-Srácok álljatok már le!-majd Kiwoon felé fordul-Ne haragudj de megbeszéltem Youngminnel,hogy vele megyek haza.-jön oda mellém.
-Akkor este a múltkori kávézónál találkozunk?-mosolyog rá.
-Öhm....hánykor?
-7,neked jó?
-Persze.-KiWoon nyom egy puszit BoMi arcára és elmegy.
-De este Kwangminékkal is megbeszéltük,hogy találkozol nem?
-Az ráér később is,Youngmin KiWoon megbeszélt velem egy randit!Nem utasíthatom vissza!
-A barátaidat viszont igen.......
-Youngmin tudod mennyire fontos nekem KiWoon mért csinálod ezt?-húzom fel szemöldökömet.
-Mert nem KiWoon  az aki 18 éve melletted áll hanem Kwangmin és én!
 -Akkor most Kwangmin mért nincsen itt??
-Mert tudod jól,hogy szerelmes!
-Én is az vagyok,nem hiszem el!Inkább hagyjuk menjünk haza nem akarok veszekedni veled.-és elindultam.
-Segítek.-vette el tőlem bőröndjeimet.
-Köszi..-az út további részébe megváltozott köztünk a hangulat.
Mindent amit láttam elmeséltem ,és szerintem tetszett neki.
Mikor végre otthon voltunk felmentünk a szobámba ahol egy elég nagy meglepetés várt.
-Végre itt vagytok.Már nagyon hiányoztál!-ugrott nyakamba EunMi.
-Gyerekek mi tartott ilyen sokáig??-nevetgélt Kwangmin.
-Hát,hát ti??-hebegtem.
-Bocsi KiWoon eljött és.....
-Ja értem,szóval elhívott randira?-mondja unottan  barátnőm.
-Igen....-ültem le az ágyra.
Mind a hárman mellém ültek.
-Na és mesélj milyen volt?-fordul felém Kwangmin.
-Hát mikor megérkeztem.....-és kezdtem előröl a mondókámat.
Közben Anya is megérkezett és így már 3. meséltem el a történteket.
Kitalálták,hogy majd egyszer együtt is menjünk ki Amerikába.És igazság szerint örültek,hogy nem megyek vissza.KiWoon apját pedig fel akarták jelenteni,de ezt nem tehetem meg KiWoonal.....Rávettem őket,hogy csináltassunk egy DNS tesztet,hogy bebizonyítsuk az Apjának,hogy én nem az ő lánya vagyok.De ahhoz meg kell várni,hogy Apa újra hazajöjjön.
Anya csinált nekünk vacsit.Körül ültünk  az asztalt.
-Anya,bocsi de én ma randira megyek majd ott eszek.-mondtam Anyának.
-Rendben Kicsim.-puszilja meg homlokomat.-És kivel mész?-mosolyog.
-KiWoon ,nem ismered.-nem mondhatom el neki,hogy KiWoon annak a pasinak a fia.
-Jobb is...-mondta flegmán Youngmin.
-Öm..én most mennék készülődni.-álltam fel majd tányéromat a mosogatóba  raktam.
Felmentem és kiválasztottam a ruhámat majd elmentem fürödni.
Mikor kimentem felvettem a ruhámat de a cipzárt nem bírtam felhúzni.Beálltam a tükör elé és úgy szenvedtem vele mikor valaki elvette kezemet és felhúzta a cipzárt.
-Youngmin?-fordultam meg.
-Most komolyan elmész és így kicsíped  magad?-nézett végig rajtam.
-Ha azért jöttél,hogy kötöszködj akkor menj ki inkább.-állok ismét a tükör elé és elkezdem sminkelni magamat.
-Most nem is kötöszködtem!-ült le az ágyra.-Amúgy nagyon csinos vagy.....Nem akarsz egy kicsit hosszabb szoknyát felvenni,hideg van.
-Van alatta harisnya.-fordultam meg mert végeztem a sminkeléssel.
-Ez a srác nem érdemel meg téged ugye tudod?-áll fel.
-Köszönöm-öleltem meg.
-Most mit?-húzta fel szemöldökét.
Válaszul csak megpusziltam arcát.
-Na én megyek szia.-és lementem a lépcsőn.Elköszöntem Anyától és a többiektől és mentem a megbeszélt helyre.
KiWoon már várt.
-Szia-entem oda hozzá.
-Hm....túl szexi vagy.-nevetett.
-Ohh köszönöm.-pirultam el.
Még mindig ugyan olyan.A kinézete rossz fiús  és ugyan olyan vagányul beszél
-Mehetünk?-fogja meg kezemet.
-Igen.-mosolygok majd elindulunk be az étterembe.
Igazság szerint nem történt semmi érdekes csak ettünk és ennyi.Ja igen és KiWoon  rengeteget bókolt,amit szerintem már kicsit túlzásba vitt,de mindig zavarba hozott.
Hazakísért és a ház előtt megölelt.Lecsúszott egyik keze fenekemre a másikkal pedig arcomat fogta meg,és megcsókolt.
Ez volt az első csókunk.......

2013. október 6., vasárnap

7.rész

BoMi pov~
-BoMi! Nem akarom,hogy elmenj.....-ölel magához szorosan Youngmin.
-De én nem bírok itt maradni.-tolom el magamtól.
-Ha el mész nem tudom mi lesz velem.....-fogja meg kezemet.
-Youngmin itt vannak a barátaid,a csapat és a testvéred.Nem fogok én annyira hiányozni.-erőltetek egy apró mosolyt arcomra.
-Ne mondj ilyeneket pabo!-üt vállba.-Nem is tudod mennyire hiányoznál.-folyik le egy könnycsepp az arcán.
-Ne csináld már!-törlöm le a könnycseppet,majd megöleltem.
Elindultunk hazafelé.Anyának mindent elmondtam és a tervemet is,hogy ki megyek Amerikába.Anya csak annyit mondott,hogy ő benne van csak vigyázzak magamra.Következő héten már indulok is egy  elő kurzusra.Igazság szerint nem akarok elmenni de itt sem akarok maradni.
Ma is azt beszéltük meg,hogy a srácoknál alszok,de nem szeretek folyton zavarni náluk.
Mikor megérkeztünk hozzájuk EunMi és Kwangmin a kanapén ült és sírtak.
-Hát veletek meg mi lett?-állunk meg előttük.
-BoMi-ugrik fel barátnőm és ölel meg.-Ti meg hol voltatok?-néz rám könnyes szemekkel.
-A barátnőd közölte velem,hogy elmegy.-dobja le a telefonját idegesen az asztalra Youngmin.
-Tudod mért megyek el!-kiáltok rá.
-Tudom de nem hiszem,hogy nem lehetne ezt megoldani.
-Akkor most álljatok le és mondjatok el mindent!-áll fel Kwangmin.
Mindent elmondtunk nekik az elejétől a végéig.
Le volt fagyva az arcuk és elkezdtek hadoválni össze-vissza mindent,de most per pillanat nem érdekelt.Akár mennyire is fontosak nekem elmegyek.
Leültünk a kanapéra és elkezdtük nézni a TV-t.Kwangmin mellém ült és elő vette a telefonját.Elkezdett pötyögni bele valamit.
~Ha elmész akkor nekem is és EunMinek is nagyon fogsz hiányozni de valakinek jobban és ezt te is tudod.... ~Ezt írta.
Felhúztam a szemöldököm és felálltam.Felmentem az emeletre lefürödni.Majd mikor készen voltam vissza lementem.
Ma EunMi i itt alszik,gondolom Kwangminnel.Én lefeküdtem a kanapéra majd álomra csuktam szemeimet.
Reggel megint könnyes szemekkel keltem.Csináltam reggelit a srácoknak,mivel holnap már indulok is.
Mikor felkeltek a többiek  megették amit csináltam.
Mikor végeztek odamentem Youngminhez és a fülébe súgtam.
-Gyorsan öltözz fel elmegyünk valahova.-majd én is felfutottam a táskámért és felvettem az aznapra berakott ruhámat.
Talán Youngmin fog a legjobban hiányozni......de nem tudom miért.
-Kész vagy?-kérdeztem a lépcsőn lejövő srácot.
-Igen..de hova megyünk?-húzta fel szemöldökét.
-Majd meglátod.-és belekaroltam.
 Kitaláltam,hogy elmegyünk a parkba.Oda gyerekkorunkban is sokat szerettünk járni.
Útközben megálltunk és vettünk üccsit is.
Mikor megérkeztünk leültem egy padra és megpaskoltam a mellettem lévő helyet h Youngmin is üljön le.
-Tudom most nagyon mérges vagy rám...-hajtottam le a fejemet.
-Nem mert megyek veled.-mosolyog rám.
-Hogy mit csinálsz?-nagyon meglepődtem.
-Elmegyek veled Amerikába,valakinek vigyáznia kell rád.-puszilja meg homlokomat.
-Youngmin...........nem jöhetsz velem.
-Mert?
-Mert neked itt az életed,itt a csapatod nem engedhetem,hogy miattam lemondj mindenről.
-De ha itt maradok akkor téged vesztelek el....
-Ne már!-ölelem meg.-Ne csináld ezt! Ha elmegyek is tartani fogjuk a kapcsolatot!
-Megígéred?Nem felejtesz majd el?
-Nem tudnálak elfelejteni!
Még beszélgettünk pár dologról majd hazamentünk.
Összeszedtem a cuccomat és úgy döntöttem mivel Anya ma megint sokáig dolgozik így ismét zavarok   a fiúknál.
Reggel korán keltünk és Anya kivitt minket a reptérre.Elbúcsúztam tőle,majd Kwangitól és EunMitől és Youngmin következett.
Szorosan megöleltem és már patakokban folytak a könnyeim.
-Nagyon fogsz hiányozni.....-súgta fülembe.
-Még csak egy hétre megyek Youngmin.-törölgettem szemeimet.
-Akkor is hiányozni fogsz.-végre mosolygott.-De utána sokkal több időre mész el.....
-De megígértem valamit és az úgy is lesz!-majd eltoltam magamtól és megfogtam a bőröndömet.-Nagyon fogtok hiányozni!-kiáltok nekik vissza és bemegyek a várakozóba.
Megvárom míg kiírják a gépemet,hogy indul és elindulok.Felszállok rá és ablak mellé ülök.
-Pá pá Szöul.....-nézek ki az ablakon.