2014. február 16., vasárnap

13.rész

Leülök a kanapéra és nem törődök előző cselekedetével.
Vagy 10 percig a TV-t nézzük,mikor magamon érzem tekintetét.Próbálok nem rá nézni de végül mégis ránézek.
Gyönyörű szemei csak a enyémbe néznek.Saját pillantásomat sem tudom elvenni,elmerültem a szemeiben.
A szívem kiugrik a helyéről annyira dobog.De nem szabad!
Ha megint történik valami nem tudom majd feldolgozni és akkor megint mehetek el.
De most maradni szeretnék.....
Atyaég  BooMi fordulj már el!
De Ő megtette helyettem,és felállt.
-Én is elmegyek fürödni.-ment a fürdő felé.
Mukkani sem tudtam.
Vártam,hogy végezzen a fürdéssel,addig elmentem a konyhába vízért.
Megláttam,hogy a telefonján megszólalt a az üzenet jelző.
-Hmm....Hát ez?-láttam meg,hogy Kwangmin írt.
Nem szabadott volna de megnéztem.
,,Nem megyek haza,lehetsz a Boomival.
Aztán ügyesen.,,
Eléggé meglepett.Gyorsan lezártam és visszaraktam az asztalra.
Levettem a polcról egy poharat és töltöttem bele vizet.
Vajon mi lehet ez az üzenet?Mit tervez Youngmin?Eléggé félreérthető....
Ahh elkezdett fájni a fejem.
Megnéztem,hogy a szekrényben van-e valami gyógyszer.
-Mit keresel?-halottam meg magam mögül egy hangot.
Nem bírtam megszólalni mert mikor megfordultam  egy derékra csavart törölközős srácot láttam.
-Youngmin öltözz fel!-ejtettem el a poharat,hogy szemem elé tudjam tenni a kezem.
Már is az üzenet jutott az eszembe.Nem az nem lehet!Youngmin nem ilyen!
-Ohh,bocsi.-halottam hangján,hogy nevet,majd elmegy.
Elmegy?
Elvettem szemem elől a kezem,és tényleg elment.
Hirtelen a fejfájásom is elmúlt.
Fogtam egy parfist és összesöpörtem az üvegszilánkokat.Kidobtam a kukába és visszamentem a nappaliba.Betakaróztam és bekapcsotlam a TV-t.
-Miért itt fekszel?-ül le a lábamhoz.
-Eltörtem egy poharat.Ne haragudj.-nem válaszoltam kérdésére.
-Semmi gond-legyintett.-De ha megtudja a barátnőd,hogy itt alszol kinyír.-nevetve áll fel.
Karját a hátam alá csúsztatja, a másikat pedig lábam alá és felemel.
-Yaa-sikítottam el magam.
-Mi a baj?-mosolyog.
-Hova viszel?
-Aludni.-és elindult a szobája  felé.
-De Youngmin....-nyeltem nagyot.
 Nem válaszolt csak bevitt a szobába és lerakott az ágyra.
Betakart és befeküdt mellém.
Háton feküdtem,Ő átkarolta derekam és nyakamba fúrta fejét.
-Ne haragudj...-súgta.-Ne foglalkozz azzal a köcsög KiWoonal.-nyomott egy puszit az arcomra.
Nem válaszoltam csak oldalamra fordultam és hozzábújtam.
Megváltozott minden.A szívem lenyugodott és elaludtam.
~...................................~
Hirtelen riadtam fel rémálmomból.
Felültem lelökve magamról az alvó srácot.
Halkan nyöszörgött és megdörzsölte szemét.
-Minden rendben?-végül ő is felült.
Nem válaszoltam neki csak megöleltem.
Az álmomban mindenkit elvesztettem......Ezt nem akarom.
Youngmin megpuszilta a fejem tetejét.
-Nyugodj meg.-húzott még közelebb magához,így az ölébe kerültem.
-Rosszat álmodtam.-beszéltem halkan.
Mos ő nem válaszolt csak hátradőlt velem az ágyon.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam.
-Nem tudom te,hogy vagy vele de én nem vagyok álmos.-viszonozta mosolyom.
-Én se.....csak szomjas.Kimegyek vízért.-felnyomtam magam de még mielőtt felkeltem volna róla nyomtam agy puszit a szájára.
Mikor észhez kaptam,hogy mit csinálok gyorsan szám elé raktam kezem.
-Bo..bocsi-dünnyögtem.
-Semmi.-pirult el.
Atyaég elpirult és de aranyos.
Nem bírtam felkelni róla csak néztem szemeibe.
Elkezdte simogatni a hátamat majd mikor keze nyakamhoz ért lehúzott magához és lágy csókot nyomott ajkaimra.
Mikor már mélyítette volna el hirtelen elhúzódtam,felálltam és kimentem a konyhába.
-Mi volt ez már megint?-fogtam meg ajkaimat.-Vissza akarok menni.-beszéltem magamba,de lehet egy kicsit hangosan mert meghallotta.
Előttem állt és mosolygott.
Hogy nem láttam,hogy itt áll előttem?
Hülye BooMi......
-Öhm..nem úgy értettem.-öntöttem gy kis vizet.
Amúgy egyáltalán nem voltam szomjas csak kellett egy kis egyedül lét,hogy gondolkozhassak.
-BooMi..ezt meg kéne beszélnünk.-dőlt mellém a pultra.
-Mit?-néztem rá értetlenül,mintha nem érteném.
-Jól tudod miről beszélek.
-Tudom.-néztem a másik irányba.-De nem szeretnék róla beszélni.
-Miért?
-Mert..mert.
-BooMi!-hallotam hangjából,hogy mérges.
-Nem tudom mit érzek irántad......-kiabáltam el magam és már a sírás szélén voltam.-Mit tegyek?Nem akarlak megbántani mert nagyon fontos vagy nekem!De ha most lesz köztünk valami is.....aishh én őszintén elmondtam mindent te jössz.-nem akartam folytatni ennyi is elég volt,hogy elsírjam magam.
-Öhm...én szeretlek.-teljesen egyszerűen kimondta.
És most erre mit válaszoljak?
Nem tudom mit kéne mondanom.......Talán rá kéne vágnom,hogy maradjunk barátok?
Höh..barátok extrákkal?
Nem az nem én lennék.
-Hogy érzel irántam?Úgy dobog a szívet mint anno KiWoon iránt?-hogy hozhatja most őt fel?-Szeretsz úgy mint őt szeretted?
-Youngmin nagyon jól tudod,hogy téged sokkal jobban szeretlek!Akkor is  jobban szerettelek,de KiWoonba szerelmes voltam te is tudod!
-És belém?
NEM TUDOM! Hányszor kell még elmondanom?
De mégis mikor nem volt itt mellettem nagyon hiányzott,mégsem hívtam.
Nem tudom mi ütött belém de elé álltam és megcsókoltam.
-Sajnálom.......-húzódtam el és szemébe néztem.