2013. december 24., kedd

11.rész

Már 1 év el telt el azóta,hogy kiköltöztem New Yorkba.
Igen úgy volt,hogy nem megyek de azon az estén eldöntöttem.Féltem Szöülban maradni....
~1 évvel ezelőtt~
-Nem szabad.-toltam el magamtól.
-De BoMi......-próbált mondani valamit de nem hagytam neki.
-Nem! Youngmin nem csinálhatod ezt velem! Tudod most mennyire rosszul esett az,hogy KiWoon megcsalt.A szívem törte össze,erre te kihasználod a gyengeségem!-vágtam a fejéhez.
Youngmin köpni-nyelni nem tudott.
-Nincs igazam?-törtem meg a csendet.
-Te nem tudod,hogy én mit érzek!-kiabált ő is.
-Ezt,hogy érted?-húztam fel szemöldököm.
-Kiskorunk óta....kiskorunk óta....kiskorunk óta.......-ismételte.
-Youngmin?
-SZERETLEK!-kiáltotta el magát.
Most én kerültem abba a sokkos állapotba amiben ő az előbb volt.
-Látod ezért nem mondtam el.Nem akartam elrontani a barátságunkat.....és most úgy gondoltam,hogy hátha sikerül kizökkentenelek a KiWoon mániádból és..és talán azt mondod engem szeretsz,de ezek szerint nem.-hajtotta le fejét.
Megráztam fejemet,hogy észhez térjek.
-Szóval is az van amit mondtam...
-Mi?-nézett fel.
-Hogy kihasználtad a pillanatot.Tudtad,hogy  most arra  van szükségem,hogy valaki ápolgassa a lelkemet.Jó igazad van de akkor sem kellett volna megcsókolnod!Ne haragudj de most nem tudom mit érzek.-futottam el.
~1 évvel később~
Végül beszéltem Apával is és arra a döntésre jutottunk,hogy jobb lesz egy kicsit elszakadni az otthoni körtől.
Először úgy volt,hogy csak fél évre költözök ki.De rengeteg barátom lett és nagyon megszerettem a várost.
Most visszautazok egy hétre Szöülba mert nagyon hiányzik Anya és persze az ottani barátaim.
Ezalatt az 1 év alatt,végig csak skypon tartottuk a kapcsolatot.
Nagyon nehéz volt kibírni,de sokat beszéltünk és valahogy sikerült.
A repülő út nagyon hosszú volt.
De így is délelőtt érkeztem meg és Anya ilyenkor dolgozik.
EunMi nem tud vezetni és eleve suliba van. Kwangminnal tartottam még a kapcsolatot de kb; minden hónapba egyszer beszéltünk.Youngminnal.....hát vele semmit.
Mikor megérkeztem senki nem várt a reptéren.Ahogy vártam.Beültem egy taxiba és haza indultam.
Otthon csak sok lufi és egy kis étel fogadott.
Ez is az amire számítottam.
De mikor felmentem a szobámba három jópajtás fogadott.
-Végreeeee!!-kiabálta  Eunmi és Kwangmin.
-Jujj!-öleltem meg őket.
Én egyikőjüknek sem mondtam semmit a csókról.Vajon Youngmin....?
De kérdésemre hamar megkaptam a választ.
Youngmin mintha misem történt volna odajött és megölelt.
-Hiányoztál.....én  nem mondtam semmit.-súgta a fülembe.
-Yaaaa ti mit súgdolóztok?-nevetett EunMi.
Mi gyorsan szétugrottunk.
-Semmit.-vágta rá a Youngmin.
-Hát jó.....-szerintem rájöttek,hogy valami van.
De míg egyikünk sem mond semmit addig nem tudhatják meg.
-Na és milyen volt az út?-húztak az ágyra.
-Hosszú...-mosolyogtam.
 -Azt gondoltuk....
-Estére úgy döntöttünk elviszünk bulizni.-állt fel EunMi.-Szóval nagyon csinosnak kell lenned!
-Igen is!-mosolyodtam el.-Akkor kifelé-húztam fel őket.
-Ők mennek én maradok.Ki kell választanom a ruhád.-tolta ki a srácokat barátnőm.
-Siessetek.Mi hazamegyünk és majd a megbeszélt időben találkozunk.-intettek a srácok és elmentek.
Mi máris elkezdtük a készülődést.
Egy barack színű,pánt nélküli ruhát vettem fel.Mivel EunMinak nem volt nálam ruhája így az én cuccaim  között kutakodott.
Ő az egyik bordó ruhámat vette fel.
Kisminkeltük magunkat,a hajunkat begöndörítettük és készen is voltunk.
Egy kicsit előbb is mint kellett volna.
Lassan elindultunk gyalog a megbeszélt találkához.
Mi előbb ott voltunk mint a srácok.Még várni is kellett rájuk,pedig ez fordítva szokott lenni.
De mikor megérkeztek látszott rajtuk,hogy nagyon készültek.
Mind a kettő nagyon jól nézett ki.
Igaz ikrek de az én szemem folyton Youngminra akadt.Mintha ő jobban nézne ki....
Persze Kwangmin is...de valamiért csak őt néztem.
Áhh...ne gondolj ilyenekre BooMi,inkább érezd jól magad.
Elindultunk befelé.A tömegben elvesztettük barátnőméket,mivel ők loholtak befelé Youngmin és én szépen nyugisan kullogtunk utánuk.
-Na most szerinted merre mehettek?-fordultam hátra ,,barátom,, felé.
-Szerintem máris a táncparketten kötöttek ki.-mosolygott.-Nem megyünk mi is?
-Ahhoz,hogy én jól táncoljak nem ittam eleget.-fogtam meg kezét és a bárpulthoz kezdtem húzni.
Leültünk és rendeltünk.
Elég drága itt minden de csak Youngmin pénztárcájának fájt ez.
Mikor már eleget ittam elkezdtem húzni a táncparkett felé Youngmint.
Rám nagyon hat az alkohol és ez szerintem meg is látszott rajtam.
Kicsit túl jól éreztem magam.
Youngmint magam elé rántottam és testünk mondhatni minden porcikája összeért.
Nem bírtam magammal,érezni akartam a közelségét.....
Nem csak azért mert van bennem alkohol,hanem amúgy is de ez így még rásegít,hogy merészebb legyek.
Vajon Youngmin ugyan úgy érez még most is mint akkor?
Én mint akkor úgyan úgy nem tudom mi van.Reménykedtem benne,hogy majd a távollét segít de nem.
Vagy 10 perce táncoltunk mikor megláttam EunMiéket.
-Nézd ott vannak.-mutattam rájuk.
Odamentünk hozzájuk.
-Már mindenhol kerestünk titeket!-kezdett kiabálni barátnőm de a zenétől olyan volt mintha normális hangnemben beszélne.
-Hm...hol voltatok.-nevetett Kwangmin.
-Hülye.-vágtam oldalba.
-Jól van na.-nevetett.
Ráméztem Youngminre és a szája neki is felfelé húzódott.
Indultunk tovább táncolni.
Már nagyon beleéltem magamat mikor nekimentem valakinek.
-Öhmm....bocsi.-dadogtam az idegennek.
-Se..-fordult meg.-Nicsak nicsak BooMi.-mosolygott kajánul.-Visszajöttél hozzám?
Teljesen lefagytam.
Mért pont vele kell pont most találkoznom?

2013. december 1., vasárnap

10.rész

~Sziasztok! Megint egy monológot kezdek......
Szóval a suli miatt nincs annyi időm írni.Igyekszek csak mindig közbejön valami,hétvégén is.Lassaban fogom hozni a részeket :c De igyekezni fogok :* ~

Reggel az pihe puha ágyikómba keltem. Lebattyogtam a lépcsőn csináltam reggelit beraktam a táskámbaés indultam a suliba.
Egész nap csak EunMi nyakán lógtam.Nem is hagytam neki,hogy Kwangminnel legyen.Biztos mérges rám de most nem akartam egyedül lenni.
Mondhattam volna Youngminnek,hogy legyen velem de tegnap eleget sírtam neki.
A suli gyorsan véget ért.Igazából az égész hét,hogy nem látom KiWoont nincsen semmi ami boldogít.
Vagy is egy dolog van.Hétvégén Apa elvisz kirándulni az egyik hajóján.
Péntek este van.Lementem a konyhába egy kis vízért de meghallottam,,hogy  Anya nagyon telefonál valakivel.
Nem szokásom kihallgatni most sem fogom bevezetni.Nem értettem belőle semmit.Öntöttem vizet és felmentem a szobámba pakolni.
Reggel egy nagyon szép autó várt a ház előtt.Felkaptam a bőröndömet és már futottam is le az emeletről.
Kivágtam az ajtótót és Apa nyakába ugrottam.
-Apaaaaa-kezdtem el sírni hisz már 1 éve nem láttam és nagyon hiányzott.
-Kicsim!-ölelt szorosan magához.-Van egy kis meglepim.-mosolygott.
-Apa nekem már az is elég,hogy itt vagy.....de mi az?-viszonoztam mosolyát.
-Hmmm...Tikok-nyújtotta ki nyelvét.
-Nemááár-hiztiztem.
-Elég lesz!Anyád nem nevelt meg eléggé?-húzta föl szemöldökét.
-Olyan vagyok mint egy katona-húztam ki magamat.
Beültem a kocsiba és elindultunk.
Anyától még tegnap elbúcsúztam mert ma is dolgozott.
Mikor megérkeztünk a hajóra már nagyon happy voltam.
-Kicsim és most jön az ajándék.-fogta meg kezemet Apa.
Elmentünk a hajó orrához.Megvolt terítve egy asztal,leültünk egymással szembe.
-Nézd meg az étlapot.-mutat az említett tárgyra Apa.
Megnézem és csupa olyan dolog volt rajta amit még nem is ettem,sőt nem is hallottam róla.
Belemerültem az étlapba,mikor megszólított valaki.
-Hölgyem választott már?
Felemeltem a fejem,hogy illedelmesen válaszoljak a pincérnek,de eléggé meglepődtem.
-Youngmin?-kerekedtek ki szemeim.
-Meglepi?-emelte fel kezét,hogy megöleljem.
Hezitálás nélkül a nyakába ugrottam.
-Hát te?-távolodtam el egy kicsit tőle,de még kezem mindig vállán volt.
-Én vagyok a meglepetés.-mosolygott.-Anyukád tegnap felhívott,hogy boldagítsalak fel de tegnap nem tudtam átmenni ezért megbeszéltük Apukáddal,hogy hagy jöjjek el.......
-És Apa máris rábólintott.- vágtam közbe.
-Hát igen-nevetett.
-Ilyen gyereknek nem is mondok nemet.-állt fel Apa és átdobta a karját Youngmin vállán.
-Köszönöm-mosolygott.
-Youngmin te vagy az az ember aki boldoggá teszi minden egyes tettével a lányomat.Remélem egyszer egy ilyen fiú lesz az unokám Apja..nem olyan KiWoon gyerek.-ütögette meg Apa a vállát.
Lefagytam..Apa honnan tud KiWoonrol??
-Mi a baj Kicsim?-ijedt meg Apa.
-Hát te honnan tudsz KiWoonrol?-vágtam rá máris a kérdést.
-Tegnap volt egy kis időm elbeszélgetni a barátnőddel mikor kerestelek a suliba de nem találtalak és elmesélte milyen ember.Kicsim  ő nem való neked!
-De Apa!-majd eszembe jutott a tegnapi.-Még mindig nagyon szeretem de megcsalt.-hajtottam le fejemet.
-Látod Kicsim,nem való neked!-mondta határozottan-Na én most megyek egyetek csak.
Leültünk majd jöttek az igazi pincérek és kiszolgáltak minket.
Örültem,hogy itt van Youngmin,mondjuk Apával szerettem volna lenni egy kicsit de így is lehetek vele.
Mikor megettem a hajó széléhez mentem és néztem a vizet.
Youngmin mellém jött  és hirtelen megforgatott tengelyem körül.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam.
-Táncolunk?-fogta meg derekam.
Én kezemet a vállára raktam és zene nélkül táncoltunk.
A szívem hevesebben kezdett el verni.De miért?
Nagyon jó volt a közelsége,de de én KiWoont szeretem,vagy nem?
Már nem voltam biztos magamban sem.
Elengedtem vállát   és nekidőltem a korlátnak.
-Valami baj van?-állt mellém.
-Se-semmi-dadogtam.
Felhúzta szemöldökét és láttam arcán,hogy elgondolkozik.
Pár perc csönd következett.Nem szóltunk egymáshoz és ez nagyon idegesített.
Megfogtam a kezét és bíztatóan ránéztem.
-Nincsen semmi baj.-mosolyogtam.
-De ne ijezgess-ölelt meg.
-Rendben-viszonoztam.
Megint csönd következett de már ez nagyon idegesített ezért elkezdtem csikizni.
Tudni kell,hogy nagyon csikis,így máris elkezdett ugrálni és hisztizni.
-Ne már hagyd abba!!-kiabálta.
-Shh..!Felkelted a halakat-nevettem.
-Ennyi erővel a víz szörnyét nem?-nevetett ő is.
-Lehet azt is.
Ő is elkezdett csikizni és én sem bírom jobban mint ő.Egy véletlen mozdulattal a hajó korlátjának dőltem ami elég alacsony volt és majdnem szaltóztam egyet a vízbe.
Lepergett előttem az élet.Most bele esek a vízbe és kész vége mindennek.
De ott volt a megmentőm.Az az Youngmin.
Gyorsan kapcsolt és megfogott de mikor visszahúzott arcunk vészesen közel volt egymáshoz.
De nem csak az arcunk,az egész testünk.
Szép barna szemeibe néztem.Nem bírtam elvenni a tekintetemet.Csak néztem és néztem mikor arra lettem figyelmes,hogy ajkait az enyémnek nyomja.
Nagyon megszeppentem.Megcsókolt? Most komolyan megcsókolt? Youngmin........ne,ne csináld!
 Soha nem gondoltam volna,hogy Youngmin ilyen közel kerül majd hozzám.
Csak álltam kikerekedett szemekkel.Majd valamiért megbátorodtam és visszacsókoltam.