Igen úgy volt,hogy nem megyek de azon az estén eldöntöttem.Féltem Szöülban maradni....
~1 évvel ezelőtt~
-Nem szabad.-toltam el magamtól.
-De BoMi......-próbált mondani valamit de nem hagytam neki.
-Nem! Youngmin nem csinálhatod ezt velem! Tudod most mennyire rosszul esett az,hogy KiWoon megcsalt.A szívem törte össze,erre te kihasználod a gyengeségem!-vágtam a fejéhez.
Youngmin köpni-nyelni nem tudott.
-Nincs igazam?-törtem meg a csendet.
-Te nem tudod,hogy én mit érzek!-kiabált ő is.
-Ezt,hogy érted?-húztam fel szemöldököm.
-Kiskorunk óta....kiskorunk óta....kiskorunk óta.......-ismételte.
-Youngmin?
-SZERETLEK!-kiáltotta el magát.
Most én kerültem abba a sokkos állapotba amiben ő az előbb volt.
-Látod ezért nem mondtam el.Nem akartam elrontani a barátságunkat.....és most úgy gondoltam,hogy hátha sikerül kizökkentenelek a KiWoon mániádból és..és talán azt mondod engem szeretsz,de ezek szerint nem.-hajtotta le fejét.
Megráztam fejemet,hogy észhez térjek.
-Szóval is az van amit mondtam...
-Mi?-nézett fel.
-Hogy kihasználtad a pillanatot.Tudtad,hogy most arra van szükségem,hogy valaki ápolgassa a lelkemet.Jó igazad van de akkor sem kellett volna megcsókolnod!Ne haragudj de most nem tudom mit érzek.-futottam el.
~1 évvel később~
Végül beszéltem Apával is és arra a döntésre jutottunk,hogy jobb lesz egy kicsit elszakadni az otthoni körtől.
Először úgy volt,hogy csak fél évre költözök ki.De rengeteg barátom lett és nagyon megszerettem a várost.Most visszautazok egy hétre Szöülba mert nagyon hiányzik Anya és persze az ottani barátaim.
Ezalatt az 1 év alatt,végig csak skypon tartottuk a kapcsolatot.
Nagyon nehéz volt kibírni,de sokat beszéltünk és valahogy sikerült.
A repülő út nagyon hosszú volt.
De így is délelőtt érkeztem meg és Anya ilyenkor dolgozik.
EunMi nem tud vezetni és eleve suliba van. Kwangminnal tartottam még a kapcsolatot de kb; minden hónapba egyszer beszéltünk.Youngminnal.....hát vele semmit.
Mikor megérkeztem senki nem várt a reptéren.Ahogy vártam.Beültem egy taxiba és haza indultam.
Otthon csak sok lufi és egy kis étel fogadott.
Ez is az amire számítottam.
De mikor felmentem a szobámba három jópajtás fogadott.
-Végreeeee!!-kiabálta Eunmi és Kwangmin.
-Jujj!-öleltem meg őket.
Én egyikőjüknek sem mondtam semmit a csókról.Vajon Youngmin....?
De kérdésemre hamar megkaptam a választ.
Youngmin mintha misem történt volna odajött és megölelt.
-Hiányoztál.....én nem mondtam semmit.-súgta a fülembe.
-Yaaaa ti mit súgdolóztok?-nevetett EunMi.
Mi gyorsan szétugrottunk.
-Semmit.-vágta rá a Youngmin.
-Hát jó.....-szerintem rájöttek,hogy valami van.
De míg egyikünk sem mond semmit addig nem tudhatják meg.
-Na és milyen volt az út?-húztak az ágyra.
-Hosszú...-mosolyogtam.
-Azt gondoltuk....
-Estére úgy döntöttünk elviszünk bulizni.-állt fel EunMi.-Szóval nagyon csinosnak kell lenned!
-Igen is!-mosolyodtam el.-Akkor kifelé-húztam fel őket.
-Ők mennek én maradok.Ki kell választanom a ruhád.-tolta ki a srácokat barátnőm.
-Siessetek.Mi hazamegyünk és majd a megbeszélt időben találkozunk.-intettek a srácok és elmentek.
Mi máris elkezdtük a készülődést.
Egy barack színű,pánt nélküli ruhát vettem fel.Mivel EunMinak nem volt nálam ruhája így az én cuccaim között kutakodott.
Ő az egyik bordó ruhámat vette fel.
Kisminkeltük magunkat,a hajunkat begöndörítettük és készen is voltunk.
Egy kicsit előbb is mint kellett volna.
Lassan elindultunk gyalog a megbeszélt találkához.
Mi előbb ott voltunk mint a srácok.Még várni is kellett rájuk,pedig ez fordítva szokott lenni.
De mikor megérkeztek látszott rajtuk,hogy nagyon készültek.
Mind a kettő nagyon jól nézett ki.
Igaz ikrek de az én szemem folyton Youngminra akadt.Mintha ő jobban nézne ki....
Persze Kwangmin is...de valamiért csak őt néztem.
Áhh...ne gondolj ilyenekre BooMi,inkább érezd jól magad.
Elindultunk befelé.A tömegben elvesztettük barátnőméket,mivel ők loholtak befelé Youngmin és én szépen nyugisan kullogtunk utánuk.
-Na most szerinted merre mehettek?-fordultam hátra ,,barátom,, felé.
-Szerintem máris a táncparketten kötöttek ki.-mosolygott.-Nem megyünk mi is?
-Ahhoz,hogy én jól táncoljak nem ittam eleget.-fogtam meg kezét és a bárpulthoz kezdtem húzni.
Leültünk és rendeltünk.
Elég drága itt minden de csak Youngmin pénztárcájának fájt ez.
Mikor már eleget ittam elkezdtem húzni a táncparkett felé Youngmint.
Rám nagyon hat az alkohol és ez szerintem meg is látszott rajtam.
Kicsit túl jól éreztem magam.
Youngmint magam elé rántottam és testünk mondhatni minden porcikája összeért.
Nem bírtam magammal,érezni akartam a közelségét.....
Nem csak azért mert van bennem alkohol,hanem amúgy is de ez így még rásegít,hogy merészebb legyek.
Vajon Youngmin ugyan úgy érez még most is mint akkor?
Én mint akkor úgyan úgy nem tudom mi van.Reménykedtem benne,hogy majd a távollét segít de nem.
Vagy 10 perce táncoltunk mikor megláttam EunMiéket.
-Nézd ott vannak.-mutattam rájuk.
Odamentünk hozzájuk.
-Már mindenhol kerestünk titeket!-kezdett kiabálni barátnőm de a zenétől olyan volt mintha normális hangnemben beszélne.
-Hm...hol voltatok.-nevetett Kwangmin.
-Hülye.-vágtam oldalba.
-Jól van na.-nevetett.
Ráméztem Youngminre és a szája neki is felfelé húzódott.
Indultunk tovább táncolni.
Már nagyon beleéltem magamat mikor nekimentem valakinek.
-Öhmm....bocsi.-dadogtam az idegennek.
-Se..-fordult meg.-Nicsak nicsak BooMi.-mosolygott kajánul.-Visszajöttél hozzám?
Teljesen lefagytam.
Mért pont vele kell pont most találkoznom?
