2013. december 1., vasárnap

10.rész

~Sziasztok! Megint egy monológot kezdek......
Szóval a suli miatt nincs annyi időm írni.Igyekszek csak mindig közbejön valami,hétvégén is.Lassaban fogom hozni a részeket :c De igyekezni fogok :* ~

Reggel az pihe puha ágyikómba keltem. Lebattyogtam a lépcsőn csináltam reggelit beraktam a táskámbaés indultam a suliba.
Egész nap csak EunMi nyakán lógtam.Nem is hagytam neki,hogy Kwangminnel legyen.Biztos mérges rám de most nem akartam egyedül lenni.
Mondhattam volna Youngminnek,hogy legyen velem de tegnap eleget sírtam neki.
A suli gyorsan véget ért.Igazából az égész hét,hogy nem látom KiWoont nincsen semmi ami boldogít.
Vagy is egy dolog van.Hétvégén Apa elvisz kirándulni az egyik hajóján.
Péntek este van.Lementem a konyhába egy kis vízért de meghallottam,,hogy  Anya nagyon telefonál valakivel.
Nem szokásom kihallgatni most sem fogom bevezetni.Nem értettem belőle semmit.Öntöttem vizet és felmentem a szobámba pakolni.
Reggel egy nagyon szép autó várt a ház előtt.Felkaptam a bőröndömet és már futottam is le az emeletről.
Kivágtam az ajtótót és Apa nyakába ugrottam.
-Apaaaaa-kezdtem el sírni hisz már 1 éve nem láttam és nagyon hiányzott.
-Kicsim!-ölelt szorosan magához.-Van egy kis meglepim.-mosolygott.
-Apa nekem már az is elég,hogy itt vagy.....de mi az?-viszonoztam mosolyát.
-Hmmm...Tikok-nyújtotta ki nyelvét.
-Nemááár-hiztiztem.
-Elég lesz!Anyád nem nevelt meg eléggé?-húzta föl szemöldökét.
-Olyan vagyok mint egy katona-húztam ki magamat.
Beültem a kocsiba és elindultunk.
Anyától még tegnap elbúcsúztam mert ma is dolgozott.
Mikor megérkeztünk a hajóra már nagyon happy voltam.
-Kicsim és most jön az ajándék.-fogta meg kezemet Apa.
Elmentünk a hajó orrához.Megvolt terítve egy asztal,leültünk egymással szembe.
-Nézd meg az étlapot.-mutat az említett tárgyra Apa.
Megnézem és csupa olyan dolog volt rajta amit még nem is ettem,sőt nem is hallottam róla.
Belemerültem az étlapba,mikor megszólított valaki.
-Hölgyem választott már?
Felemeltem a fejem,hogy illedelmesen válaszoljak a pincérnek,de eléggé meglepődtem.
-Youngmin?-kerekedtek ki szemeim.
-Meglepi?-emelte fel kezét,hogy megöleljem.
Hezitálás nélkül a nyakába ugrottam.
-Hát te?-távolodtam el egy kicsit tőle,de még kezem mindig vállán volt.
-Én vagyok a meglepetés.-mosolygott.-Anyukád tegnap felhívott,hogy boldagítsalak fel de tegnap nem tudtam átmenni ezért megbeszéltük Apukáddal,hogy hagy jöjjek el.......
-És Apa máris rábólintott.- vágtam közbe.
-Hát igen-nevetett.
-Ilyen gyereknek nem is mondok nemet.-állt fel Apa és átdobta a karját Youngmin vállán.
-Köszönöm-mosolygott.
-Youngmin te vagy az az ember aki boldoggá teszi minden egyes tettével a lányomat.Remélem egyszer egy ilyen fiú lesz az unokám Apja..nem olyan KiWoon gyerek.-ütögette meg Apa a vállát.
Lefagytam..Apa honnan tud KiWoonrol??
-Mi a baj Kicsim?-ijedt meg Apa.
-Hát te honnan tudsz KiWoonrol?-vágtam rá máris a kérdést.
-Tegnap volt egy kis időm elbeszélgetni a barátnőddel mikor kerestelek a suliba de nem találtalak és elmesélte milyen ember.Kicsim  ő nem való neked!
-De Apa!-majd eszembe jutott a tegnapi.-Még mindig nagyon szeretem de megcsalt.-hajtottam le fejemet.
-Látod Kicsim,nem való neked!-mondta határozottan-Na én most megyek egyetek csak.
Leültünk majd jöttek az igazi pincérek és kiszolgáltak minket.
Örültem,hogy itt van Youngmin,mondjuk Apával szerettem volna lenni egy kicsit de így is lehetek vele.
Mikor megettem a hajó széléhez mentem és néztem a vizet.
Youngmin mellém jött  és hirtelen megforgatott tengelyem körül.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam.
-Táncolunk?-fogta meg derekam.
Én kezemet a vállára raktam és zene nélkül táncoltunk.
A szívem hevesebben kezdett el verni.De miért?
Nagyon jó volt a közelsége,de de én KiWoont szeretem,vagy nem?
Már nem voltam biztos magamban sem.
Elengedtem vállát   és nekidőltem a korlátnak.
-Valami baj van?-állt mellém.
-Se-semmi-dadogtam.
Felhúzta szemöldökét és láttam arcán,hogy elgondolkozik.
Pár perc csönd következett.Nem szóltunk egymáshoz és ez nagyon idegesített.
Megfogtam a kezét és bíztatóan ránéztem.
-Nincsen semmi baj.-mosolyogtam.
-De ne ijezgess-ölelt meg.
-Rendben-viszonoztam.
Megint csönd következett de már ez nagyon idegesített ezért elkezdtem csikizni.
Tudni kell,hogy nagyon csikis,így máris elkezdett ugrálni és hisztizni.
-Ne már hagyd abba!!-kiabálta.
-Shh..!Felkelted a halakat-nevettem.
-Ennyi erővel a víz szörnyét nem?-nevetett ő is.
-Lehet azt is.
Ő is elkezdett csikizni és én sem bírom jobban mint ő.Egy véletlen mozdulattal a hajó korlátjának dőltem ami elég alacsony volt és majdnem szaltóztam egyet a vízbe.
Lepergett előttem az élet.Most bele esek a vízbe és kész vége mindennek.
De ott volt a megmentőm.Az az Youngmin.
Gyorsan kapcsolt és megfogott de mikor visszahúzott arcunk vészesen közel volt egymáshoz.
De nem csak az arcunk,az egész testünk.
Szép barna szemeibe néztem.Nem bírtam elvenni a tekintetemet.Csak néztem és néztem mikor arra lettem figyelmes,hogy ajkait az enyémnek nyomja.
Nagyon megszeppentem.Megcsókolt? Most komolyan megcsókolt? Youngmin........ne,ne csináld!
 Soha nem gondoltam volna,hogy Youngmin ilyen közel kerül majd hozzám.
Csak álltam kikerekedett szemekkel.Majd valamiért megbátorodtam és visszacsókoltam.








1 megjegyzés: