2014. február 16., vasárnap

13.rész

Leülök a kanapéra és nem törődök előző cselekedetével.
Vagy 10 percig a TV-t nézzük,mikor magamon érzem tekintetét.Próbálok nem rá nézni de végül mégis ránézek.
Gyönyörű szemei csak a enyémbe néznek.Saját pillantásomat sem tudom elvenni,elmerültem a szemeiben.
A szívem kiugrik a helyéről annyira dobog.De nem szabad!
Ha megint történik valami nem tudom majd feldolgozni és akkor megint mehetek el.
De most maradni szeretnék.....
Atyaég  BooMi fordulj már el!
De Ő megtette helyettem,és felállt.
-Én is elmegyek fürödni.-ment a fürdő felé.
Mukkani sem tudtam.
Vártam,hogy végezzen a fürdéssel,addig elmentem a konyhába vízért.
Megláttam,hogy a telefonján megszólalt a az üzenet jelző.
-Hmm....Hát ez?-láttam meg,hogy Kwangmin írt.
Nem szabadott volna de megnéztem.
,,Nem megyek haza,lehetsz a Boomival.
Aztán ügyesen.,,
Eléggé meglepett.Gyorsan lezártam és visszaraktam az asztalra.
Levettem a polcról egy poharat és töltöttem bele vizet.
Vajon mi lehet ez az üzenet?Mit tervez Youngmin?Eléggé félreérthető....
Ahh elkezdett fájni a fejem.
Megnéztem,hogy a szekrényben van-e valami gyógyszer.
-Mit keresel?-halottam meg magam mögül egy hangot.
Nem bírtam megszólalni mert mikor megfordultam  egy derékra csavart törölközős srácot láttam.
-Youngmin öltözz fel!-ejtettem el a poharat,hogy szemem elé tudjam tenni a kezem.
Már is az üzenet jutott az eszembe.Nem az nem lehet!Youngmin nem ilyen!
-Ohh,bocsi.-halottam hangján,hogy nevet,majd elmegy.
Elmegy?
Elvettem szemem elől a kezem,és tényleg elment.
Hirtelen a fejfájásom is elmúlt.
Fogtam egy parfist és összesöpörtem az üvegszilánkokat.Kidobtam a kukába és visszamentem a nappaliba.Betakaróztam és bekapcsotlam a TV-t.
-Miért itt fekszel?-ül le a lábamhoz.
-Eltörtem egy poharat.Ne haragudj.-nem válaszoltam kérdésére.
-Semmi gond-legyintett.-De ha megtudja a barátnőd,hogy itt alszol kinyír.-nevetve áll fel.
Karját a hátam alá csúsztatja, a másikat pedig lábam alá és felemel.
-Yaa-sikítottam el magam.
-Mi a baj?-mosolyog.
-Hova viszel?
-Aludni.-és elindult a szobája  felé.
-De Youngmin....-nyeltem nagyot.
 Nem válaszolt csak bevitt a szobába és lerakott az ágyra.
Betakart és befeküdt mellém.
Háton feküdtem,Ő átkarolta derekam és nyakamba fúrta fejét.
-Ne haragudj...-súgta.-Ne foglalkozz azzal a köcsög KiWoonal.-nyomott egy puszit az arcomra.
Nem válaszoltam csak oldalamra fordultam és hozzábújtam.
Megváltozott minden.A szívem lenyugodott és elaludtam.
~...................................~
Hirtelen riadtam fel rémálmomból.
Felültem lelökve magamról az alvó srácot.
Halkan nyöszörgött és megdörzsölte szemét.
-Minden rendben?-végül ő is felült.
Nem válaszoltam neki csak megöleltem.
Az álmomban mindenkit elvesztettem......Ezt nem akarom.
Youngmin megpuszilta a fejem tetejét.
-Nyugodj meg.-húzott még közelebb magához,így az ölébe kerültem.
-Rosszat álmodtam.-beszéltem halkan.
Mos ő nem válaszolt csak hátradőlt velem az ágyon.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam.
-Nem tudom te,hogy vagy vele de én nem vagyok álmos.-viszonozta mosolyom.
-Én se.....csak szomjas.Kimegyek vízért.-felnyomtam magam de még mielőtt felkeltem volna róla nyomtam agy puszit a szájára.
Mikor észhez kaptam,hogy mit csinálok gyorsan szám elé raktam kezem.
-Bo..bocsi-dünnyögtem.
-Semmi.-pirult el.
Atyaég elpirult és de aranyos.
Nem bírtam felkelni róla csak néztem szemeibe.
Elkezdte simogatni a hátamat majd mikor keze nyakamhoz ért lehúzott magához és lágy csókot nyomott ajkaimra.
Mikor már mélyítette volna el hirtelen elhúzódtam,felálltam és kimentem a konyhába.
-Mi volt ez már megint?-fogtam meg ajkaimat.-Vissza akarok menni.-beszéltem magamba,de lehet egy kicsit hangosan mert meghallotta.
Előttem állt és mosolygott.
Hogy nem láttam,hogy itt áll előttem?
Hülye BooMi......
-Öhm..nem úgy értettem.-öntöttem gy kis vizet.
Amúgy egyáltalán nem voltam szomjas csak kellett egy kis egyedül lét,hogy gondolkozhassak.
-BooMi..ezt meg kéne beszélnünk.-dőlt mellém a pultra.
-Mit?-néztem rá értetlenül,mintha nem érteném.
-Jól tudod miről beszélek.
-Tudom.-néztem a másik irányba.-De nem szeretnék róla beszélni.
-Miért?
-Mert..mert.
-BooMi!-hallotam hangjából,hogy mérges.
-Nem tudom mit érzek irántad......-kiabáltam el magam és már a sírás szélén voltam.-Mit tegyek?Nem akarlak megbántani mert nagyon fontos vagy nekem!De ha most lesz köztünk valami is.....aishh én őszintén elmondtam mindent te jössz.-nem akartam folytatni ennyi is elég volt,hogy elsírjam magam.
-Öhm...én szeretlek.-teljesen egyszerűen kimondta.
És most erre mit válaszoljak?
Nem tudom mit kéne mondanom.......Talán rá kéne vágnom,hogy maradjunk barátok?
Höh..barátok extrákkal?
Nem az nem én lennék.
-Hogy érzel irántam?Úgy dobog a szívet mint anno KiWoon iránt?-hogy hozhatja most őt fel?-Szeretsz úgy mint őt szeretted?
-Youngmin nagyon jól tudod,hogy téged sokkal jobban szeretlek!Akkor is  jobban szerettelek,de KiWoonba szerelmes voltam te is tudod!
-És belém?
NEM TUDOM! Hányszor kell még elmondanom?
De mégis mikor nem volt itt mellettem nagyon hiányzott,mégsem hívtam.
Nem tudom mi ütött belém de elé álltam és megcsókoltam.
-Sajnálom.......-húzódtam el és szemébe néztem.

2014. január 19., vasárnap

12.rész

-KiWoon jött a halál.-sziszegem.
-Cica hiányoztál.-ölel meg mintha semmi nem történt volna és én sem mondtam volna semmit.
-Yaa!-húz el Kwangi.
-Most mi a baj?-néz mérgesen KiWoon.
-Szerinted?-húzom fel szemöldököm.
-Hmm.....nem tudom.-próbál cukin nézni.
Atyaég még mindig elvarázsol.
Nem BoMi nem szabad hagyni a csábításnak!
Megcsalt,hogy is képzelhetném? Ráadásul nem én vagyok az első személy akit megcsalt.
Undorító de még is édes.
Mit csináljak újra elvarázsol!Elvarázsol az ahogy rám néz és az a cuki mosoly.
Valaki segítsen!
Hirtelen csak Youngminre tudok gondolni.
Felé nézek.
Nem tudom,hogy hogy érez irántam.Vagy is érzett......áhh mindegy  már nem tudom.-lehajtom fejem és elmegyek.
Otthagyok mindenkit.Vissza sem nézek.
Nem tudja senki mi bajom,még én sem.
Egyszerűen nincsen kedvem társaságra.
De valaki mégis hiányzik és ez nem KiWoon....
Mikor elhagyom az épületet máris a kikötőhöz megyek.
-Aishh.-dőlök neki egy hordónak.
Mért pont ide jöttem?
Már azt sem értem,hogy én mért így cselekszem....
 Esténként a kikötőnél  mindenféle fura alak mászkál.Nagyon ijesztő.De én mégsem félek addig míg nem jön egyik sem a közelembe.
Hirtelen a sötétben egy alakot látok.Egy férfi alakot aki közeledik felém.
Nem tagadom a szívem majdnem kiesett a helyéről úgy dobogott.
-Hát itt vagy.....minden rendben?-hallom meg az ismerős hangot.
Megrázom a fejem.
-BoMi.....-ölel meg.
 -Soha többé nem akarom látni.-viszonzom ölelését.
-Még mindig szereted?-távolodik el tőlem.
Megrázom a fejem.
-Akkor?-húzza fel szemöldökét.
-Nem tudom.....-halkulok el.
-Ahhh borzasztó vagy.-fogja meg kezem.
-Youngim.-mosolygok rá.
-Igen?-indulunk el.
-Hova megyünk?
-Haza.-mondja egyszerűen.
Egész úton nem beszéltünk semmit csak fogta a kezemet.
Nagyon fura volt.Mindig volt témánk de most......valamit fel kéne hozni.
-Öhm...hallom elköltöztél otthonról.Hogy-hogy nem Kwangminel egy lakásba költöztetek?
-Egy kicsit már el akartunk szakadni egymástól.De azért minden nap találkozunk.-nevet.
-Akko.....-nem bírtam befejezni mert közbe vágott.
-BoMi te nagyon meleg vagy!Tiszta forró a tested.-áll meg és elkezdi fogdosni a vállam.
-Már mért lennék?-fogom meg én is.
-Nem fáj semmid?
-Hát a fejem de tuti az alkohol miatt....
-Úgy találtalak meg,hogy köhögtél.Felismertem a hangod...BoMi nem lehet,hogy megfáztál?Nem is vagy rendesen felöltözve....
-Lehet....de most nincs otthon Anya,hogy ápoljon szóval egyedül kell túlélnem.-erőltetek egy mosolyt.
-Ahh aludj nálam.-mosolyog.
Hogy mit mondott?
 Jó régebben sokat aludtam náluk,de akkor nem kettesben voltunk.Na jó volt olyan is de most már más a helyzet..
-Na?-várja a válaszom.
-Re..rendben.-dadogom.
-Jó válasz.-fogja meg megint a kezem.
Rengeteget változott egy év alatt....
Már hozzám nem is mentünk,máris hozzá.
Felmentünk a liftel.Egész úton nem szóltunk egymáshoz.
Vagy is inkább azért mert nem volt téma.Ez így nagyon ciki volt,de valamiért élveztem.
Fáradt is vagyok nagyon szóval jó volt így.
Megálltunk az ajtójában és a kulcsot próbálta előhalászni a zsebéből.
-Mikor eljöttetek tőlem...akkor hova mentetek Kwanginal?-szakítom meg a csendet.
-Mikor eljöttünk tőletek? Akkor Anyáékhoz.Mondhatni minden ruhánk még ott van csak párat hoztunk el.-mosolyog és kinyitja az ajtót.
-És mi van a csapattal?
-Hát még vannak fellépéseink,de próbálunk inkább a sulira koncentrálni.Most volt egy filmünk is.-meséli.
-Na az jó.-megyünk be.-De Youngmines itt minden.-megyek be a nappaliba.
-Érezd magad otthon.-nevet.
-Megpróbálom.-fordulok hátra.
-Majd adok egy pólót és abban alszol,mert pizsiamát gondolom nem tartasz a táskádban.
-Rendben.-ülök le a kanapéra.-Álmos vagyok-dőlök el rajta.
-Azt akarod,hogy én vetkőztesselek át?-jön oda Youngmin.
-Mivan??-ülök fel hirtelen.
-Jajj ne úgy értsd.-rakja mellkasa elé a kezét.-Hanem ha elalszol.
-Jó megyek öltözni.-felállok,kiveszem a kezéből a pólót és bemegyek a fürdőbe.
Elég hosszú póló,olyan mint egy hálóing.
A  fehérneműt magamon hagyom és úgy megyek ki.
Youngmin a kanapén ül és mikor meglát beharapja alsó ajkát.