-Mi van már?Alu......MI TÖRTÉNT?-kiáltja el magát mikor meglátja,hogy lábai össze vannak kötve és,hogy nem ott vagyunk ahol tegnap padlóra kerültünk.
-Psszt!Ne kiabálj bárki meghallhatja!-szólok rá.
-De hol vagyunk?-kérdezi most már halkabban.
-Szerintem ez valami hajó.
-Igen fiatalok egy hajón vagytok.-jött be egy pasi.
Nagyon ismerősnek tűnt,mintha....
-Yaa Maga!-kiáltom el magamat.
-Ismered?-néz rám Youngmin.
-Nem ön volt Anya régi férje?
-Milyen jól felismersz,ennek örülök.-nevet a pasi.
-Csak jó az arc memóriám.És különben is minek kellet leütni majd elhozni ide?-kiabálom megint mikor be jön még valaki az ajtón.
-BoMi?-néz kikerekedett szemekkel rám KiWoon.
-Na már csak te kellettél ide.-puffog Youngmin.
-Te mit keresel itt?-néztem rá tátott szájjal.
-Apa ő az a lány?
-Hogy mit mondtál??-most már teljesen ki vagyok.
Először kiderül,hogy el akarnak rabolni,majd leütnek és elhoznak egy hajóra,és akibe teljesen bele vagyok zúgva srác apja rabolt el.Szerintem az én életem egyszerűen szuper.
-Apa gyere ki egy kicsit beszélni akarok veled.-fogja meg KiWoon az Apja vállát.
-Mingyárt fiam,csak elmondok nekik pár dolgot.-gugolt le velem szemben.
Én közelebb bújtam Youngminhez.
-Tudod a te Anyukáddal mi nagyon szerettük egymást,és mikor megismerte Apukádat akkor elhagyott és 9 hónapra rá születtél te.-mutat rám.-szóval akkor lehet te az én gyermekem vagy.Szóval te engem illetsz!Nem mondhatod másnak azt,hogy Apa csak nekem!
-Maga őrült.-nevettem.
-Hát akkor most itt maradsz egy kicsit és elgondolkozol mit mondtál!-áll fel.
Ez a pasi komolyan mondom nem normális.
-Most mit csináljunk?-fordulok Youngmin felé.
-Hát szerintem előbb valahogy ki kéne szedni magunkat ebből a kötésből.-emeli lábát.
-Akkor itt a felmentő sereg!-jön be Kiwoon az ajtón.
-Hát te?-nézünk rá egyszerre.
-Jöttem segíteni.-mosolyog aranyosan.
-Ohh,de miért?Nem Apukád pártját fogod?
-Akkor sem illik elrabolni ilyen szép lányokat.-simít végig arcomon amibe teljesen beleremegek.
Majd elvágja a köteleket amik össze fogják kezem,lábam.
-Téged is megmentselek vagy a nagy egód megment magától.-néz Youngminre.
-Add ide.-vettem el tőle a kést és elvágtam.-Mehetünk?-nézek Youngminre.
-Semmi köszönöm,jól van.-fogja meg csuklómat Kiwoon és úgy húz magához közelebb.
-Egyedül is sikerült volna.-ránt vissza Youngmin.
-Jó hagyjátok abba!-lépek közbe mielőtt folytatnák.-KiWoon segítesz nekünk kijutni?-nézek az említett személyre.
-Persze,gyere.-fogta meg kezem és elkezdett maga után húzni.Youngmin csak futott utánunk.
Kikerültük a hajón az embereket és szerencsénkre még a hajó egy mólóhoz volt kikötve így sikeresen lejutottunk.
-Siess haza!-nyom egy puszit KiWoon az arcomra és vissza megy.
-De aranyos.-fogom arcom.
-Gyere már.-most Youngmin fogja meg kezemet és futni kezd.
Már egy ideje futhattunk mikor elfáradtam.
-Álljunk meg!-kiáltom utána.
-De hamarosan otthon vagyunk.-áll meg.
-Fáradt vagyok,most már úgysem követhetnek,gyalogoljunk.-indulok el sétálva.
-Hát jó....-jön utánam.
-Figyu Youngmin!-fordulok hátra hozzá.
Kikerekednek szemei mintha érezné,hogy mit akarok mondani.
-Ne nézz már így.-ütök vállába.-Csak azt akartam mondani,hogy gyere mellettem mert idegesít ha mögöttem jössz.
-Már azt hittem mást akarsz mondani.-jön mellém.
-Mit?-húzom fel szemöldököm.
-Hagyjuk.-indul el.-Jössz?
-Öm..igen-lépek mellé.
Pár perc gyaloglás után otthon is voltunk.Megállta a kapunknál és Youngmin felé fordultam.
-Igazából tényleg mást akartam mondani....-hajtom le fejemet.
-Mit?-vágja rá egyszerűen.
Elkezdek szipogni.
-Youngmin én felvételt nyertem Amerikába egy híres iskolába és már egy ideje azt beszéljük Anyával,hogy elmenjek e vagy sem,és ezek után úgy döntöttem,hogy elmegyek.
-Hogy mi?-fagy le Youngmin.
-Én elmegyek.-kezdek bele a sírásba és megölelem.
________________________________________________________
EunMi pov~
BoMi üzenetére kicsíptem magamat,de fogalmam sem volt mért.Majd csöngettek.
Kinyitottam és Kwangmin állt az ajtóban.
-Hát te?-nézek rá.
-Neked is szia.-nevetett.
-Öm..szia-mosolygok.
-Gyere elviszlek valahova!-fogta meg kezemet és meg sem várta,hogy bezárjam az ajtót.
-Hova?
-Vásárolni.-nézett rám cukin.
Olyan aranyos...De vajon miért hív el ilyen hírtelen csak úgy vásárolni?
Megérkeztünk a plázába és szokás szerint EunMi kisasszony elolvadt a sok ruhától.
-Menjünk be ide is.-hangzott el már vagy 20-jára ez a mondatom.
-Jó.-kullog utánam a táskákkal felpakolt Kwangmin.
-Nem nehezek?-fordulok hátra hozzá.
-Erős vagyok,csak vásárolj.-nevet.
Hát jó....
Már minden boltot bejártunk és mindenhol vettünk valamit.Kwangmin nem engedte,hogy én fizessek mindig ő.Most olyan furcsa nem kötöszködik,mindenre rábólint és csak mosolyog.
Kimentünk a plázából mert Kwangmin felhívták a srácok,hogy meg kell beszélniük valamit.Oda adtuk nekik a táskákat,és megkértük szépen őket,hogy vigyék haza.És úgy is tettek.
De elmondták,hogy találkoztak BoMiékkal.
-Lassan nekünk is kéne haza menni.-mondom Kwanginak mikor vissza mentünk.
-Haza szeretnél menni?-néz rám.
-Hát ez az,hogy nem de Anya és Apa már biztos várnak.
-Ohh értem.-hajtja le fejét.
Mondom én,hogy fura.
-Elmegyek mosdóba várj meg itt.
Csak bólintott egyet és leült a fotelba.
Mikor jöttem vissza Kwangmin ott volt ahol hagytam.
Már alig voltak a plázában,csak 1-2 ember császkált.
-EunMi mondani szeretnék valamit!-áll meg Kwangmin.
-Mond?-állok vele szembe.
-Én.....én....én sze......-nem fejezte be mondatát csak elfutott le a parkoló felé.
-Kwangmin!-liáltok utána majd leesik,hogy mit akart mondani. Utána futok és mikor utol érem,mivel nem valami gyors,átkarolom nyakát.
-Kwangmin nekem is mondanom kell valamit!
Kwangi csak kikerekedett szemekkel néz.
-Szeretlek!-és megcsókoltam.
-EunMi.-vál el ajkamtól.-Féltem,hogy azt mondod nem szeretsz.-fogja meg derekam,majd végre megcsókol.
Aaaaaaaaaa vegreeeee! Csak kar h nem Bomival van Kwangmin de nagyon jo lett *-* ♥♥♥♥
VálaszTörlés