Ledobtam a cuccaim és lefürödtem.Majd befeküdtem az ágyba.
Szerencsére holnap Péntek.Megpróbáltam elaludni de valaki kopogott.
Bejött Anya és leült az ágyam szélére.
-Figyu kicsim,holnap sokáig dolgozok,és nem is leszek itthon másnap sem.Szóval mi lenne ha EunMinél aludnál??-mondta.
-Anya EunMi beteg,nem tudok nála aludni.-mondtam álmosan.
-Akkor.....A srácoknál??Kiskorodban úgy is sokat aludtál náluk.
-Hát nem tudom...felnőttünk már ahhoz,hogy egymásnál aluszkáljunk.-nevettem.
-Kicsim féltelek.
-Anya már máskor is aludtam itthon egyedül,és különben is elég idős vagyok már!-ültem mellé.
-De ez most más.....tudod,áhh semmi.
-Most már mond ha elkezdted.
-Tudod a volt férjem,már nagyon régen elváltunk mikor Apáddal összejöttem.És ő ,,állítólag,,-mutogat.-még mindig szerelmes belém és azt mondja,hogy te őt illeted.....szóval el akar vinni innen és képes lenne betörni.
-Anya azt mért nem mondtad eddig!-kiabáltam rá.
-Csak pár napja beszéltem vele,és ezt mind a fejemhez vágta.Nem akartam elmondani neked,mert tudtam,hogy félnél.
-Rendben akkor holnap beszélek a srácokkal.-feküdtem vissza.
-Jó éjt.-ment ki Anya.
Nem is válaszoltam.
Mi??Most komoly el akar vinni egy idegen pasi?? És mi az,hogy őt illetem??Milyen hülye ember mond ilyeneket.Na jó BoMi aludjál ne ezen gondolkozz.
Lehunytam szemeim.De csak forgolódtam.Nem bírtam elaludni.Csak azon tudtam gondolkodni,hogy bármikor betörhet az ablak és beugrik rajta egy idegen fószer.Vagy tudom is én.Nagyon féltem,egész éjjel nem aludtam semmit.
Reggel tiszta kómásan lementem.Anya már nem volt otthon.Elkészítettem reggelim és mentem a suliba.
Mikor beértem már is két mosolygó arc fogadott.
-Hali Mari-nevettek az ikrek.
-Sziasztok-öleltem meg őket.
Eléggé meglepődtek,hisz nem szoktam csak így ölelgetni őket.
Aztán érzetem,hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon.Ezt Youngmin észre is vette és ellökött magától.
-Mi történt??-mondta aggódó arcal.
-Se-semmi.-törölgettem könnyeim.
-Látjuk,hogy van valami.-bökött oldalba Kwangmin.
-Ma nem aludhatnák nálatok??-néztem rájuk.
-Természetesen de,de miért nem alszol otthon??-húzta fel szemöldökét Kwangi.
-Mert.....ezt majd elmesélem este.Haza kísértek majd a cuccomért??
-Persze,de most már menjünk elkésünk.-húzott minket Youngmin.
Az délelőtt gyorsan elment.Az órák után már is haza indultunk.Összeszedtem a cuccom és mentünk.Kiderült,hogy a szüleik elutaztak nyaralni.
Bementünk én mondtam a srácoknak,hogy menjenek el fürödni majd én megyek utánuk.
Mikor készen voltam én is elmentem.
De mikor jöttem vissza két srácot láttam az ideiglenes ágyamba aludni.
Na szép,akkor most én hol aludjak??
Felmentem Youngmin szobájába és ott befeküdtem az ágyába.De így sem úgysem bírtam aludni.
Úgy éjfél körül láttam,hogy nyílik az ajtó.És belép rajta a szoba tulajdonosa.
-Hát te??- néz rám.
-Mivel ti rossz helyen aluszkáltok muszáj voltam itt lefeküdni.-ültem fel az ágyon.
-Álmosak voltunk.-nevetett és leült mellém.
-Kwangmin??
-Még alszik.
-Ohh,hát végül is este van.De akkor én átpártolok az öcséd szobájába.-álltam fel.
-BoMi.-fogta meg csuklóm.
-Hm?-néztem vissza rá.
-Nem......nem mondtad el amit reggel megígértél.-hajtotta le fejét.
-Mit ígértem??-húztam fel szemöldököm.
-Hogy ma miért olyan fontos,hogy itt aludj.
-Reménykedtem,hogy elfelejtitek de ezek szerint nem.-ültem vissza.
-Ne haragudj de reggel óta ezen jár az eszem.Mi történhetett amiért nem aludhatsz otthon?-nézett szemeimbe.
-Csak annyi,hogy Anya későn jön haza. -erőltettem mosolyt.
-Aha...én meg az eszem a suliba hagytam.
-Mert??-húztam fel szemöldököm.
-BoMi ne nézz hülyének jó?? Mond el mi történt!
-De ez az igazság!-álltam fel.
-BoMi-mondta mérgesen és felállt velem szembe,majd közeledett felém.
-Youngmin hagyj!-próbáltam eltolni.
-Legjobb barátok vagyunk vagy nem??Mért nem lehet elmondani??
Újra elkezdtem sírni.
-Mert el akarnak rabolni te hülye!-kiabáltam neki.
Hirtelen lefagyott és csak nézett.
-Jól vagy??Nekem kéne ilyen állapotba lenni nem neked.-integettem az orra előtt.
-De de.-ölelt magához szorosan.-Mi az,hogy el akarnak rabolni??Még is ki??
-Anyának a volt férje azt mondja,hogy az ő gyereke lettem volna ezért az övé vagyok.-viszonoztam ölelését.
-Én azt nem hagyom,hogy elvigyen!-ölelt meg szorosabban.
Hirtelen nagyot dobbant a szívem.Youngminnek ez a mondata valamiért lesokkolt.Nem tudtam rá válaszolni.Csak öleltem és öleltem.Majd igen érdekes módon állva elaludtam.Csak összecsuklottam.És éreztem,hogy valaki felvesz és berak az ágyba,majd mellém fekszik és átkarol.
GondolomYoungmin lehetett mivel más nem volt a szobában.
Nem akartam elengedni,jó volt a közelsége.Melegséggel töltött el.
Reggel arra keltem,hogy valaki ott szuszog mellettem.Kinyitottam a szemem és egy édes kis pofival találtam szembe magam.
-Youngmin ébredj!-keltegettem.
-Ébren vagyok.-dörzsölte szemeit.
-Látom-nevettem.
-Éhes vagyok.....főzöl valamit??-nézett rám.
-Öm...te kérted.-és kikeltem az ágyból.
Lementem a konyhába és egy Kwangminnel találtam szembe magam.
-Kényelmes volt Youngmin ágya??-nevetett.
-Mi??-néztem rá kérdőn.
-Tudom ám,hogy ott aludtál.-kacsintott.
-És??Ezt most nem vágom.-húztam fel szemöldököm.
-Na BoMi valld már be,hogy tetszik a bátyám-nevetett
-Ki tetszik kinek??-jött le az emlegetett személy.
-Aggyál egy tockost az öcsédnek mert össze vissza beszél.-mutattam Kwangminre.
-Hé!Amikor este bementem összebújva találtalak titeket,ez jelent valamit.-nevetett ismét.
-Elmondhatom??-nézett rám Youngmin.
-Igen.-hajtottam le fejemet.
Youngmin mindent elmondott Kwangminnek.Neki is ugyan az volt a reakciója mint testvérének.
Miután már mind a ketten tudták valahogy megkönnyebbültem.Éreztem,hogy vigyázó szemek vesznek körül.És ennek valahogy örültem.

Aaaaaaaaaaaaaaa nagyon cuki lett ^^
VálaszTörlés